„Ne legyél már paranoiás”: A paranoid személyiségzavar több egy átlagos és hétköznapi üldözési mániánál
Köznapi értelemben szinte bárkire rámondjuk, hogy paranoiás, aki a háta mögött generált összeesküvés elméleteket vél felfedezni maga körül, vagy éppen meg van valamiről nagyon erősen győződve, aminek nem feltétlen van megalapozott háttere. Ma már szerintünk mindenki paranoiás, aki valamilyen irreális szorongással áll a dolgokhoz, tart valamitől és üldözés érzése van egy másik személyt vagy fontos kérdést illetően. Nincs a világon olyan ember, akire ne aggatták volna már rá ezt a jelzőt, pedig maga a paranoia azért ennél jóval árnyaltabb dolgokat rejt magában. Olyannyira, hogy ez tulajdonképpen a szorongásos személyiségzavarok csoportjába tartozó betegség.
Milyen az igazi paranoid ember?
Persze való igaz, hogy a köznyelvi paranoiás is tart valamitől, ekképpen mondhatjuk, hogy joggal gondoljuk, hogy üldözési mániája van, de azért ezt a fogalmat szerencsére a mindennapok során csak átvitt értelemben használjuk a másik emberen. Az, aki paranoid személyiségzavarral küzd, szintén bizalmatlan másokkal és gyanakszik is, de ezek az emberek mindenki részéről ártó szándékot feltételeznek. A folyamatos gyanakvás, az összeesküvés elméletek gyártása és az emberek felé közvetített alapvető bizalom hiánya a komoly paranoiások mindennapját átszövik, így ezek a betegek általában folyamatosan szenvednek valamitől, és állandó boldogtalanság és elégedetlenség jellemzi a mindennapjaikat. A paranoid személyiségzavarnak több szövődménye is lehet, mely ez esetben nem szervi irányultságú, hiszen a depresszióban, az alkoholizmusban és a drogok használatában mutatkozik meg.
Sajnos ezek az emberek nagyon nehezen ismerik fel, hogy komoly problémáik vannak, és olykor még családtagjaik és a közvetlen környezetük kérésére sem látogatnak el szakorvoshoz, pedig a problémájukat csakis pszichológus vagy pszichiáter képes kezelni és megoldást találni rá.
Kinél alakul ki ez a betegség?
A paranoid személyiségzavar általában azoknál alakul ki, akik gyermekkorban túlzott szülői követelmények elé voltak állítva, és a szülők részéről elutasító magatartásban részesültek. Például nagyon sokat vártak el tőlük, folyamatos teljesítményre kényszerítették őket, de maguk a szülők merevek, hidegek és elutasítóak voltak irányukba. A betegség azoknál is gyakori, ahol valamely feljebbmenő rokon skizofrén betegségben szenved, ám alapvetően a paranoia nem öröklődő dolog. Mivel a genetikai tényezők ennél a problémánál vajmi keveset nyomnak a latba, így leginkább a megelőzésre kell nagy figyelmet fordítani, azaz a támogató családi háttérre, az otthoniak szeretetére, és a kisgyermekkorban biztosított feltétlen támogatásra és érzelmi biztonság megteremtésére.