A karib térségben őshonos manszanilyafát szokás a halál fájaként emlegetni, mert nemcsak a gyümölcse, hanem a puszta érintése is mérgező. De a botanikusok és kertészek szerint mégsem ez a világ legveszélyesebb növénye, hanem az ártéri japánkeserűfű, ami látszólag ártalmatlannak tűnik. Ez egy lágyszárú, évelő növény, amely átlagosan 2-3 méter magasra nő (de már 4 méteres telepeket is fotóztak), oldalhajtásaival pedig sűrű bokrot alkot.

Szív alakú leveleivel, felfelé törő virágzatával és piros hajtásaival első látásra vonzónak tűnik. Ezt gondolta John Wood botanikus is, aki 1884-ben a Távol-Keleten felfedezte a fajt, és hazaküldte Angliába a számára szenzációs növény különböző darabjait. Nemcsak a látványa tetszett meg neki, hanem az is, hogy a japánkeserűfű nagy túlélőnek bizonyult: a hosszú út meg sem kottyant neki, ültetés után szépen kihajtott a brit földön, és vígan szaporodott mindenféle gondozás nélkül. Akkor még nem sejtették, hogy John Wood kis túlzással a botanikai atombombát dobta le Európára.

A betont áttöri, sőt a vulkánkitörést is túléli

Szívós növény: ezt a kifejezést használjuk azokra a fajokra, melyek zord körülmények között is simán elélnek, szaporodnak. De az ártéri japánkeserűfű nem egyszerűen szívós, hanem olyan tökélyre fejlesztette a túlélőképességét, hogy jelenleg elpusztíthatatlannak tűnik. Nem magokkal terjed, hanem föld alatti rizomáival, de szárdarabjai is képesek kihajtani és legyökeresedni. Akár egy csipet só méretű, egy grammot sem elérő rizómadarabkából is újra erőre kap, és napi 10 centimétert is növekedik, ami elképesztő teljesítmény. Az is jól mutatja, hogy mekkora túlélő, hogy a vulkánkitörések után a japánkeserűfű az egyik első élőlény, ami megtelepszik az éppenhogy kihűlt kőzeten. Igen, kőzeten, mert ez a növény nem válogat talajban, nem érzékeny a föld minőségére (persze a vízben és tápanyagban gazdag területeken jobban fejlődik). Üreges, bambuszhoz hasonló száraival szinte bárhol kihajt, a betont is megrepeszti, így épületekben, járdákban komoly károkat képes okozni.

Ázsiában gyógynövény, máshol ellenség

A kínai gyógyászatban régóta használják a japánkeserűfű kivonatát. A benne található fitokemikáliák bizonyos kutatások szerint csökkentik az oxidatív stressz negatív hatásait, segítik a máj működését, mivel képesek megakadályozni a zsírfelhalmozódást. De gyulladáscsökkentő hatása miatt a kozmetikai iparban is felkapott alapanyag. Ám ezeket a jótékony képességeit túlszárnyalja az általa okozott természeti kár, emiatt Ázsián kívül invazív növénynek tartják számon. Ahol megtelepszik, ott rövid időn belül kiszorítja az őshonos növényfajokat, ezért a biodiverzitást, a helyi flórát és faunát is borzalmasan rombolja. Vasútvonalakat képes beborítani, a csatornák, patakok, folyók és tavak partját pedig elmocsarasítja.

Japánkeserűfű vs. totális gyomirtó: 1:0

A növény nemcsak azért veszélyes, mert rendkívül gyorsan terjed, hanem azért is, mert nem lehet tőle megszabadulni, vagy legalábbis nagyon gyötrelmes munkával lehet elérni, hogy legalább visszaszoruljon. Ha levágják vagy lekaszálják, különösebb erőfeszítés nélkül kihajt újra, sőt a vágással csak még erőteljesebb növekedésre ösztökéljük. Óriási gyökérrendszerét szinte lehetetlenség kikapálni a talajból, sőt akár három méter mélységig kicseréltethetjük a földet, ha csak egy aprócska rizóma is marad valahol benne, akkor évekkel később újra felütheti a fejét a japánkeserűfű. Nem használnak ellene a glifozát tartalmú gyomirtók sem, legalábbis permetezve egész biztosan nem. Az Egyesült Királyságban már olyan komolyan veszik az általa okozott károkat, hogy az ingatlan értékét 5-15 százalékkal csökkenti, ha a telken japánkeserűfű található. Sőt, egyre több angol bank jelzálogot sem ad az ilyen ingatlanokra.

Magyarországon ettől még nem kell tartani, de mindenképp ajánlott azonnal közbeavatkozni, ha a saját kertünkben vagy annak környékén felbukkan ez az özönnövény. A szakértők szerint jelenleg úgy védekezhetünk a legjobban ellene, ha minden egyes szárába gyomirtót fecskendezünk, ami aztán lejut a gyökérrendszerébe. Egy kezeléstől sajnos nem fog elpusztulni az állomány, mindenesetre gyengül és fogyatkozik. Ha pedig éveken át rendszeresen megismételjük, akkor talán elbúcsúzhatunk tőle, de ez rengeteg munkát, pénzt és kemikáliát jelent. Mindenestre jó hír, hogy tudósok dolgoznak a probléma megoldásán, és úgy tűnik, megtalálták a japánkeserűfű biológiai ellenségét. Az Aphalara itadori névű japán levélbolha képes lehet megfékezni a keserűfű terjeszkedését, mivel a nőstény állatok petéiket beletojják a növénybe, majd a kikelő lárvák kiszívják a növény nedveit. A természet fricskája, hogy egy aprócska kártevő hatástalaníthatja az évelőt, ami ellen még a gyomirtó is elbukik.

Galériánkban 6 agresszív növény, amit nehéz kiírtani!

Nyitókép forrása: Wikipedia, Reynoutria japonica