Én például nem vagyok született spúr, lassan, de biztosan kellett elsajátítanom eme szupererőt az elmúlt években. Beláttam, mennyi mindenre muszáj odafigyelni, hogy biztosan meglegyen a mindennapi betevő, és ne ürüljön ki teljesen a pénztárca. És őszintén szólva, a bevásárlást egy ponton túl már nem is társadalmi kényszernek fogtam fel, inkább kihívásnak, sőt: játéknak.

Amik nekem segítettek:

1. Az előre átgondolt konyhapénz bevezetése. Egy pléhdobozban tartjuk a férjemmel, és megpróbálunk havonta kijönni belőle (nem mindig sikerül).

2. A kétnaponta rutinszerűen elvégezett ár-összehasonlítás, a bolti akciók lázas böngészése. Korábban szinte sosem csináltam ilyet, ma szinte állandóan.

3. A piac legolcsóbb zöldségesének felkutatása. Jelentem, még a Lehelen is sikerült.

4. Regisztrálás az ételmentő Munchra, ahonnan rendszeresen rendelek szépséghibás zöldséget és pékárut.

5. A házhoz rendelések minimalizálása, főleg ami a pizzát és a szusit illeti. Ünnepnapokon, maximum.

6. Egy megszokott üzlet helyett három-négyféle bolt felkeresése, ahol izgatottan kutathatom a legolcsóbb lehetőségeket.

7. Bevásárlólista írása – hah, régen anyámat hogy megmosolyogtam miatta!

8. A közeli lejáratú termékek abszolút előnyben részesítése.

9. Ma már általában nem a portékát igazítom a főzési tervhez, hanem fordítva: az aznapi menüt a leértékelt áruk típusa alapján találom ki.

Amióta tudatosan megtervezem a háztartási kiadásokat, sokkal kevesebb időm marad felesleges haszontalanságokra, viszont jelentős pénzt takarítok meg a családnak. Igen, még a jelenlegi botrányos infláció mellett is.

Szóval kedves bevásárlótársaim, igazítsuk vissza legörbült szánkat, amikor egy újabb napon indulunk neki az akciós áruk meghódításának. Próbatétel előtt állunk, muszáj jól teljesíteni!

Galériánkban további spórolási tippeket olvashatsz!