A borongós téli napokon sokan vesznek, használnak világításnak vagy akár hangulatmegalapozásnak gyertyákat. De nem mindegy, hogyan használjuk őket, ugyanis van emlékezetük. Természetesen nem fogják a legféltettebb hálószobatitkainkat kifecsegni, de egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi ideig égetjük őket.

A legfontosabb az első használat. Leginkább a bármilyen tárolóba öntött gyertyákra igaz ez a megállapítás, hiszen a teamécsesek picik, a nagy álló társaik meg alakjukból kifolyólag mindig csonkig égnek. De akár üvegbe öntött, akár kerámiába rakott testvéreiknél fontos, hogy mennyi ideig égnek a legelső alkalommal.

Célszerű az első égetésnél addig égni hagyni a gyertyákat, amíg kiolvadnak a tároló széléig, hiszen ha nem így teszünk, akkor az azt követő égéseknél a gyertya csak és kizárólag az első égetési területig fog égni. Ezért van az, hogy vannak gyertyák, amiknek mindig marad egy kis karimája, és a sokadik égetésnél is ott lesz ez a viaszgyűrű, ami idővel csak egyre lejjebb és lejjebb fog ereszkedni, eltűnni viszont nem fog. A gyertya tehát emlékszik az első égetés hosszára, és arra, hogy meddig hagytuk neki felolvasztani a viaszát.

Tipp: Ha már megtörtént a baj, azaz csak gyűlik és gyűlik a viasz a gyertya szélén, csomagold be az egészet alulfóliával. A fém felmelegszik, és kívülről olvasztja majd meg a viaszt, így a gyűrű eltűnik, nem vész kárba semmi.

Természetesen a tél végével se kell lemondanunk illatos társainkról, nézegesd meg galériánkat, hogy milyen gyertyákat érdemes tavasszal égetni.