Bár a dísznövények azért ültetjük a kertünkbe, hogy gyönyörködjünk bennünk (nem mellesleg, hogy élettel töltsük meg a környezetünket), nem szabad elfelejteni, hogy a látványos virágok és levelek nem azért alakultak ki, hogy az embereket elkápráztassák – ez csak egy kellemes „mellékhatás”. A növények minden egyes része egy jól meghatározott célt szolgál az életben maradás és a szaporodás szempontjából, legyen szó a levélről, a virágról, a gyökérről vagy éppen a termésről.

A növények evolúciója a spóráktól a virágokig

A növények evolúciója során először a harasztok törzse jelent meg kb. 400 millió évvel ezelőtt, ahova például a páfrányok is tartoznak. Ezek már rendelkeztek szárakkal, gyökerekkel és levelekkel, de még nem virágoztak, mert spórákkal szaporodtak. Őket követték a nyitvatermők (például a fenyőfélék), amelyek már magvakat hoznak létre, de virágjuk még nincs: szaporító szerveik tobozokban fejlődnek, és a szélre bízzák a beporzást. A növényvilág evolúciós fejlődésének következő lépcsője a zárvatermők törzsének megjelenése volt kb. 120 millió évvel ezelőtt: ezek azok a növények, amelyek virágot és zárt magházat fejlesztenek. Ide tartozik a legtöbb ma ismert dísz- és haszonnövényünk is.

A virág a zárvatermők egyik legjelentősebb „találmánya”, amely a növény szaporodását szolgálja. Ez a növények szaporítószerve, ahol a porzók és termők találhatók – ezek felelősek a hím és női ivarsejtek létrehozásáért. A virág célja, hogy elősegítse a megtermékenyítést, majd a magok és adott esetben a termések kialakulását. A virág színe, illata, formája mind azt a célt szolgálja, hogy beporzók – például méhek, lepkék, legyek vagy madarak – figyelmét felkeltse, akik így segítik a virágport egyik növényről a másikra juttatni. Ebből következik, hogy azoknak a növényeknek, amelyek nem vagy nem csak maggal szaporodnak, illetve termést sem nevelnek, nem feltétlen szükséges látványos virágokat fejleszteniük.

Ahol a levél a nyerő

A levelek egészen más célt szolgálnak: ezek a növények fő tápláléktermelő szervei. A levelek zöld színét a klorofill adja, amely elengedhetetlen a fotoszintézishez. Ez az a folyamat, amely során a növény a napfény energiáját kémiai energiává alakítja, miközben szén-dioxidból és vízből cukrot és oxigént hoz létre. Ez a cukor biztosítja a növény fejlődéséhez szükséges energiát, míg az oxigén a légkörbe kerül.

A levelek formája, mérete és mintázata mind a fényhasznosítást, a gázcserét és a vízháztartás szabályozását szolgálja. Ez a magyarázata annak is, hogy árnyékos helyen élő növényeknek gyakran nagyobb leveleik vannak, hogy minél több fényt tudjanak hasznosítani, a napos, meleg klímán viszont általában kisebb a levélzet. De nemcsak alakjuk és méretük, hanem a színük is változatos: bár hagyományos a zöld színt társítjuk a levelekhez, sok növénynek lila, narancssárga, fehér, ezüstös, bordó vagy akár kékes árnyalatú.

A sövény- és kúszónövények, valamint a cserjék és a fák között rengeteg olyan fajta van, amelyeknek levélzetük a hangsúlyos. De az évelők, sőt az egynyáriak között is találunk ilyeneket. Ezek mind csodásan mutatnak az ágyásokban, a teraszon és a balkonon is: