A mosogatógép mellett a szárítógép feltalálójának is végtelenül hálás vagyok, mert el sem tudom képzelni, mit csinálnék vele nélküle. Illetve ez nem igaz, el tudom képzelni: az egész nappalinkat folyton beterítené a ruhaszárító állványok kompozíciója, a száradó ruhákból kiáramló pára miatt pedig a penészedéssel is sokat küzdenénk. Három kisgyerek, két felnőtt és egy kutya alkotja a háztartásunkat, télen-nyáron sokat vagyunk a kertben, szóval hetente legalább négyszer mosok, összesen 8-10 adagot. Ez rengeteg száradó ruhát, ágyneműt, konyharuhát, törölközőt stb. jelent, úgyhogy a szárítógép nagy segítség nálunk.

Hasznosságuk ellenére sokan ódzkodnak a szárítógéptől, mondván túl sok áramot fogyaszt, ezáltal nem környezetbarát és végső soron drága is, másrészt tönkreteszi a ruhákat. Ezek azonban inkább a régebbi típusú kondenzációs szárítógépekre igazak, a modernebb hőszivattyús gépeknél kevésbé kell tartani ilyen mellékhatásoktól. Utóbbiak energiaigénye kisebb, és jóval alacsonyabb hőfokon szárítanak, így ritkábban fordul elő, hogy összemegy a szárítógépben a gyerek kedvenc pulcsija.

Természetesen akárcsak a mosásnál, itt is fontos megnézni az adott textil kezelési útmutatóját: általában a középső ikon vonatkozik a szárítógépre, amelyiken egy négyzetbe rajzolt kör látható. Ha át van húzva, az azt jelenti, hogy nem szabad szárítógépbe rakni. Ha a kör közepén egy pont van, akkor alacsony hőfokon, ha pedig kettő pont, akkor magas hőfokon is szárítható. Mint már említettem, a hőszivattyús szárítógép mellett szól, hogy jóval kíméletesebb a ruhákhoz, hiszen 70-80 fok helyett 50-55 fokos hőmérsékleten dolgozik, szóval sok olyan dolgot is bele lehet rakni, amit kondenzációs szárítóba nem.

Van néhány olyan textil azonban, amit semmilyen típusú gépben nem ajánlott szárítani: