10 dolog, ami úgyis utolér az esküvőd szervezése közben, hiába menekülsz előle
Természetes, hogy úgy vágunk bele az esküvőnk megálmodásába és tervezésébe, hogy nem számolunk bizonyos buktatókkal. Mondván, hogy „ez velünk úgy sem történik majd meg”, vagy „mi ezt úgy is sokkal jobban csináljuk”. Hát nem így lesz. Hidd el, még a legfelkészültebbeket is érhetik olyan váratlan fordulatok, amitől egy órára kikerekedik a szemük! Összeszedtem néhány tanulságos pillanatot, – így a szervezés kellős közepén -, amire nagyjából képtelenség felkészülni, de azért jobb lesz, ha megpróbálod. Ne feledd, mindennél fontosabb a hidegvéred és a józan eszed megőrzése, ezért igyekezz a lehetőségekhez képest nem túlvállalni magad!
1. Rögtön az elején rá kell jönnöd, hogy a fejedben létező teljes koncepciót sajnos képtelen vagy hologramként kivetíteni a párodnak, hogy ő is megértse, miről beszélsz közel egy órája. Ezért elkezdődik a képek utáni hajsza, hiába van egy legalább 1000 fotót tartalmazó, a téma összes szegletét lefedő, jó előre kiválogatott gyűjteményed a pinteresten.
2. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy az esküvőszervező kiválasztásával leporolhatod a kezeidet és békésen várhatsz a nagy napra! Nem, a koncepciót most át kell adnod a szakavatottabbaknak is, de ki kell, hogy ábrándítsalak: ez sem egy-két alkalom lesz, hanem egy szép hosszú folyamat, ami csak az utolsó előtti percben érhet majd véget.
3. Ha kéred, ha nem, attól a pillanattól, hogy napvilágot látott az esküvőd híre, mindenki el fogja mondani, hogy szerinte mit és hogyan kell csinálni. Ami pont annyira lesz használhatatlan, mint a te elképzeléseid, csak ráadásként úgy érzed majd, szétrobban a fejed.
4. A ceremónia csapdája. Hiába egyöntetű a voksotok a pároddal például kizárólagosan a polgári szertartás mellett, az esküvőig hallgathatod a kérdőre vonó huhogásokat és nézheted ismerőseid arcának görcsös rángásait, amivel a meglepetésüket, vagy nem tetszésüket próbálják leplezni. Egyet lehetsz: te nem görcsölsz ezen, hanem elengeded!
5. Időről időre arcon fog ütni a tény, hogy szinte kivétel nélkül az összes vendéglátó egység piranhaként fog lecsapni rátok az „esküvői ajánlat”, mint bűvös szókapcsolat kiejtése után és olyan végösszegű ajánlatot kanyarintanak, amitől a fületek is ketté áll. Tanulság: mégsem mindennek van határa.
6. Rugalmatlanság és inkompetencia riadó! A helyszínek bejárásakor, időpont egyeztetéskor, vagy módosítási kísérletekkor könnyen leszerepelhetnek a vendéglátás „nagyjai”. Ilyenkor úgy érezheted, a segítség helyett csak a pofonokat kapjátok, és legszívesebben megkérdeznéd tőlük, hogy miért nem mentek el inkább mozdonyvezetőnek, amihez valószínűleg pont annyira értenek, mint a szolgáltatáshoz. Ehelyett megpróbálsz ezredszerre is megnyugodni és várni, várni és várni.
7. A ruhaválasztásnál rá kell ébredned: az a fazon, amire mindig is vágytál, a lehető legelőnytelenebb számodra az összes közül. Kezdődhet az újratervezés, az álom elhessegetése, és a kompromisszumok sora. De hidd el, kis segítséggel úgyis megtalálod majd a tökéletes öltözéket, a legfontosabb, hogy ne légy maximalista és hogy jól érezd magad a bőrödben.
8. A rettegett névlista és a még rettegettebb elvárások. Eldöntitek, hogy nem hívtok olyan vendéget, akit nem ismertek, alig láttok, vagy csak a szüleitek szeretnének meghívni. Elkészítitek a listát, meghúzzátok a létszámot, (ez legalább tízszer módosul az első átirattól az első használhatóig), megosztjátok a szülőkkel. Ekkor indul a lelki torpedó: „de azt nem lehet gyerekek, hogy a Pisti lányáékat meghívjuk, de a Pisti lányáéknak a testvérének a barátnőjét meg nem!” Mi van?
9. Menüsor és egyéb finomságok. „Biztos nem szeretnénk fatálas magyaros menüt, köszönjük! Valami sokkal modernebbre gondoltunk…” Aha, de mi lesz a nagypapával, aki szerint egy jó pörköltnél nincs is finomabb?! Oké, akkor kezdjük elölről, mi lenne, ha inkább svédasztal lenne, és akkor…
10. A fotós, a videós, a dekoros, a sminkes és fodrász kiválasztása eltörpül a megfelelő zenekar kiválasztása mellett. Ha csak nincs korábbi tapasztalatotok, vagy ajánlásotok megbízható forrásból, akkor kezdődik a felfedezés. Megszámlálhatatlan youtube videó megtekintés, lehetetlen szempontok alapján felállított osztályozás, még ennél is több „ezt nem hiszem el milyen hamis a hangja”, vagy „úristen milyen ruha van rajtuk” felkiáltás, a végén pedig: „melyik is volt, amelyiket másodszorra néztük és mindkettőnknek tetszett?” kérdések.
Elképzelhető, hogy jelentkezem még a lista folytatásával, azon oknál fogva, hogy tényleg minden napra jut egy csoda. Addig is, a hasonló cipőben járóknak birkatürelmet és kitartást kívánok! És ne feledjétek: a perfekcionizmus csak elvárás, nem a valóság!