4 rövid és igaz történet párokról, akik között nagy a korkülönbség
Négy rövid történetet osztunk meg, ahol minden esetben a férfi tartózkodik odafent: sajnos nincs olyan ismerősünk, ahol a nő lenne jelentősen idősebb, pedig biztosan tanulságos lenne.
Te leszel a feleségem
B. negyvenkét éves volt, 20 éve házas, egy kissé depressziós feleséggel, két fiúgyerekkel és egy alkoholista apával. Úgy érezte, megtébolyodik, ha ez élete végéig így marad. A munkahelyén ismerte meg Zs.-t, a huszonnégy éves fiatal tanárnőt, akivel az első randin közölte: te leszel a feleségem. Fél év alatt keresztülvitte a válást, amit korábban – főleg a családi minták miatt – elképzelhetetlennek tartott. A történet fő kárvallottja leginkább a két fiú lett – a volt feleség talált magának új társat -, B.-nek és Zs.-nek született további két gyereke, B. pedig átmenetileg megfeledkezett a korábbi „alomról”. Hozzá kell tenni, néhány év múlva nagyjából rendeződött a viszonyuk, és a négy testvér jó viszonyt alakított ki egymással. és Zs. azóta is együtt vannak. Házasságuk harmonikus és kiegyensúlyozott, nemrég ünnepelték a 35. házassági évfordulójukat.
A baba
Kevésbé kellemes történet K. és T. románca. K. tizenkilenc évesen ugrott bele a viszonyba: sosem volt még pasija, ugyanakkor kitartóan és reménytelenül szerelmes volt nős munkatársába, szabadulni akart az érzéstől. A harminckét éves T. beleszeretett K.-ba – mint utóbb kiderült, főként a testébe -, és bár K. nem volt szerelmes, imponált neki a férfi kora és státusza. Öt évig éltek együtt, azalatt eljutottak a Föld minden szegletébe, K. mégsem volt boldog: T. leginkább egy csinos babaként bánt vele, akinek túl nagy szükség nincs az agyára. Mindenféle szexi ruhát vásárolt neki, szinte hencegett a nyilvánosság előtt, hogy neki milyen szép barátnője van.
Közben K. felnőtt. Rájött, hogy neki nem ilyen kirakatéletre van szüksége. Nem könnyen, de szakított a férfival, aki utána még kitartóan hajkurászta egy darabig, de K. hajthatatlan volt. Nem sokkal később találkozott későbbi férjével, élete szerelmével, és családot alapított.
Mindent jobban tudok
Amikor a 22 éves S. hosszas vajúdás után megszülte a fiát, huszonegy évvel idősebb férje kivette a kezéből a babát, és közölte, mivel neki már vannak gyerekei, jobban tudja, hogyan kell ezt csinálni. S. ennek folyományaként alig vehetett részt a saját gyereke nevelésében. A férj, nevezzük F.-nek, nagy hatalmú és sok pénzű ember volt, hogy is jutott volna eszébe ellentmondani neki! Hagyta hát sírni a fiút éjszaka, mert a férj szerint így volt helyes – tanuljon meg önállóan elaludni! -, olyan oviba és suliba járatták, ahova F. szerint kellett volna, bár S.-nek voltak ellenérzései, és így tovább.
Tizennégy év alatt S. leginkább a festészetben és az utazásban lelt vigaszra. Ő és a fia totálisan elhidegültek. Végül elváltak F.-fel is (természetesen a férfinak lett megint egy jóval fiatalabb csaja), azóta S. dolgozik, utazgat a megítélt pénzből, és ünnepek idején szertartásosan, mereven találkoznak a fiával valami csilivili étteremben.
Távkapcs
A 24 éves L. kiköltözött Belgiumba 39 éves szerelméhez, R.-hez, és szült neki két kislányt. R. imádta a lányait – minél távolabbról, ugyanis Angliába járt át dolgozni, és bár minden évben megígérte, hogy ez hamarosan megváltozik, sosem történt semmi. L. az a típus volt, főleg huszonévesen, hogy nem, vagy alig mert kiállni önmagáért. Teltek az évek, a lányok felnőttek úgy, hogy alig ismerték az apukájukat. Közben L. is fölnőtt, és lassan ráébredt, hogy nincs ez rendjén. 36 éves korában megismerkedett egy másik férfival, és bejelentette: válni akar. R. el sem tudta képzelni, miért. Hosszú huzavonával tarkított szétmenés lett, azóta sincsenek beszélő viszonyban – csak amit a gyerekek láthatása megkövetel. Amiért R. különösebbképpen azóta sem kapálózik.