Évekig nem szeretkeztünk a feleségemmel… de aztán újra egymásra találtunk
Nehéz terhesség, idő előtti császármetszés, hasfájós baba – nem csoda, hogy a nemi életünk zátonyra futott. A feleségem, Nóra úgy érezte, elvesztette a vonzerejét, mindketten egyfolytában kimerültek voltunk és teljes állásban dolgoztunk. A szex volt az utolsó programpont, aminek időt szakíthattunk volna.
Túl régóta éltünk így anélkül, hogy beszéltünk volna róla. Néha bepróbálkoztam, de elutasításba ütköztem. Ezután hibát hibára halmoztunk. Beszólogattam neki. Mellőzve éreztem magam, ezért bosszúból én is mellőztem őt. Amikor nagy nehezen megszerveztünk egy randit, nyomás alatt érezte magát, így képtelen volt lazítani. Ez így ment évekig. Amikor megpróbáltunk beszélni róla, ő nagyon keveset szólt vagy még inkább hallgatott. Abban egyetértett velem, hogy hiányzik az intimitás és beismerte, hogy ennek jó eséllyel ő az oka. Orvoshoz is fordult, hátha szervi baja van.
Még évekig nem változott semmi. Néha-néha újra próbálkoztam. Egy éjszaka, amikor visszautasított, betelt nálam a pohár. Elmondtam neki, hogy nem tudok egy ágyban aludni valakivel, akinek nem kellek. Megint veszekedtünk. Megpróbáltuk megbeszélni, de én őt hibáztattam, neki meg bűntudata volt.
Egy barátnője azt javasolta Nórának, hogy próbáljuk meg beidőzíteni a szexet. Amikor Nóra előállt ezzel az ötlettel, nemet mondtam. Ebben nem volt semmi szexi. A szexnek spontánnak és szenvedélyesnek kell lennie! De épp ez volt a probléma: nem történt meg se spontán, se máshogy. Nagy nehezen, duzzogva ráálltam, hogy próbáljuk meg. Néhány nappal későbbre beszéltük meg „az időpontot”. Aznap estére mintha minden megváltozott volna. A szokásos kifogások és panaszok helyett mintha jó hangulatban lett volna. Ez engem is felpiszkált. Kezdtem élvezni az estét. Amikor lefektettük a gyereket, bementünk a hálószobába. Egy darabig nem történt semmi, de érezhetően volt valami a levegőben.
Aztán csókolóztunk, kicsit még beszélgettünk, kezdtek komolyabbra fordulni a dolgok. Nagyon régóta vártam erre a fajta szexre, amikor mindketten csak úgy átadjuk magunkat a pillanatnak. Utána megbeszéltük, milyen jó volt mindkettőnknek és hogy tervezzük be újra. A következő este megint megpróbálkoztunk vele – amíg meg nem zavart minket a fiunk. Nóra bement hozzá, én meg csak feküdtem ott és próbáltam elfogadni, hogy elszállt a pillanat és ma már nem fog megtörténni. Frusztrált lettem. Ha Nóra visszajön, biztos a falnak fordul és úgy tesz, mintha aludna, én meg csak fekszem ott dühösen.
De ezúttal, amikor visszatért, ezt mondta:
Igazából csak ezt szerettem volna hallani tőle. Átöleltük egymást és pár nap múlva megtartotta a szavát. A szexet követő kellemes lebegésben megbeszéltük, hogy kezdetnek nem rossz, ami eddig történt. Elégedettek voltunk azzal, ahogy kommunikáltunk és nem vesztünk össze mindenen. Kialakítottunk egy működőképes rutint, amí pár héten át működött is, egészen addig, amíg egy este nem állt készen rá. Normál esetben ettől mindketten befrusztrálódtunk volna, de most tudtunk beszélgetni. Két lehetőségem volt: elfogadni a nemet vagy tovább ostromolni (ergó nyomasztani) őt. Ha az utóbbit választom, akkor talán lett volna belőle valami bénácska szex. Igazából nem lett volna szívvel-lélekkel benne. Úgy döntöttem, hogy csak átölelem, bizonyságát adva annak, hogy elfogadom a döntését, ugyanakkor arra is emlékeztettem, hogy még mindig kívánom őt. – Tudom – válaszolta –, és pár nap múlva készen is állok rá. Akarom, csak nem ma. – Ez a legtöbb, amit abban a pillanatban mondhatott. Nem elutasított, csak megkért, hogy várjak.
Ezen az úton haladtunk tovább és többé nem vesztünk össze a szexen. Inkább kibeszéltük, ha valami nem hagyott nyugodni valamelyikünket, és legfeljebb ugrattuk egymást. Minden alkalommal előre megbeszéljük az együttléteket. Már mindkettőnk miatt előfordult, hogy újra kellett ütemeznünk. De attól, hogy a szex, ha nem is minden nap, de folyamatosan jelen van, sok feszültséget feloldott közöttünk és kínos témából átváltozott valamivé, ami a közös életünk fontos része és amin keresztül újra és újra tanulhatunk egymástól.