A Duda Éva Társulat Mirror című estje sajátos önreflexió, egy dinamikus, fizikalitással telt utazás az identitás, a kapcsolatok és a test nyelvén. A darab egy különleges alkalomra született: a társulat tízéves fennállásának jubileumára, mintegy számvetésként azzal, amit addig elértek, megtapasztaltak és újrafogalmaztak a kortárstánc világában.

Duda Éva neve mára megkerülhetetlen a hazai táncművészetben. Saját társulatát 2009-ben alapította, és már az első előadásaival világossá tette: érzékeny, társadalomra figyelő, ugyanakkor esztétikailag bátor és testileg kihívást jelentő produkciókat kíván létrehozni. A Mirror ennek a művészi attitűdnek sűrített esszenciája. Egy mozgásban lévő napló, amelyben felismerhetőek korábbi darabjainak motívumai, de új formákat öltve, új összefüggésekben jelennek meg.

Az előadás nem lineáris történetet mesél el, inkább hangulatok, testemlékek, közös emlékezések hálóját bontja ki. A színpadon egy közösség mozog – néha együtt lélegezve, máskor egymás ellen feszülve, az emberi kapcsolatok belső ritmusát, a dominancia és az egymásrautaltság egyensúlyát keresve. A testek hol együttműködnek, hol szétfeszítik a teret, a mozdulatok nyersessége és pontos koreográfiája egyszerre ragad magával és késztet gondolkodásra. Az előadás nem fél az ütközésektől – sem fizikai, sem gondolati értelemben.

Duda Éva koreográfiája egyszerre precíz és ösztönös. Nem ragaszkodik a szépség hagyományos eszményeihez, sokkal inkább az igazság érdekli – az, ahogyan egy test reagál a világra, ahogyan a feszültség megjelenik az izmokban, az esésben, az elindulásban vagy épp a lelassulásban.

A Mirror ezekből az intenzív, zsigeri jelenetekből építkezik, és közben végig megtartja azt a személyes hangot, amely Duda Éva alkotói védjegyévé vált.

A társulat táncosai nemcsak végrehajtói egy koreográfiai elképzelésnek, hanem egyenrangú alkotótársai az előadásnak. Minden mozdulatukban ott van a közös múlt, a próbatermi küzdelem, az egymás iránti bizalom és figyelem. Ez az egység teszi lehetővé, hogy a Mirror nemcsak koreografált színpadi jelenlétként működjön, hanem szinte szuggesztív erejű közösségi élményként is hasson. A néző nem pusztán kívülálló megfigyelője az eseményeknek, hanem maga is részese lesz egy folyamatnak: szembesül saját történeteivel, saját kérdéseivel, miközben a színpadon a testek mesélnek.

A Mirror azoknak szól, akik szeretik, ha egy előadás nem hagyja őket békén. Akik nem félnek a konfrontációtól – legyen az saját érzéseikkel, testképükkel vagy társas kapcsolataikkal kapcsolatos. Akik kíváncsiak arra, mit tud elmesélni a test, ha nem korlátozza a szó. És akik nyitottak arra, hogy egy kortárstánc-előadás ne csak gyönyörködtessen, hanem megszólítson, bevonjon, elgondolkodtasson.

Ezért a Mirror több mint visszatekintés. Egyfajta újrakezdés is – a felismerés, hogy a tánc, az együttlét, az alkotás képes tükröt tartani nemcsak az alkotóknak, hanem mindannyiunknak.

Itt nézhetitek meg az előadás trailerét: