Miért az én problémám?
A gyermekvédelem ma nem a gyermekeket védi. A bekerülő gyermeket nem lehet szakmai alapon elhelyezni, tekintettel pl. nemre, korra, vagy arra, hogy a testvéreivel egy helyre kerüljön. Elfogytak a szakemberek. Ha a családsegítőbe érkezik 3 testvér, aznap délután ötig el kell helyezni őket. Mert a hely bezár, az utcán nem maradhatnak. Az egyiknek Debrecenben lenne csak hely, a másiknak Vácon, a harmadiknak Győrben… A szakemberek nagy része kiégett, vagy az alacsony bérezés miatt elhagyta a pályát.
A VONESZO alapítvánnyal évek óta azért dolgozunk, hogy maradjon a rendszerben jó szakember. 2017-ben kezdtük el összeszedni a tapasztalatainkat, melyeket a gyermekvédelemben dolgozva átéltünk. Az egyik legnagyobb gond, hogy kevés az elérhető szakmai személyiséget fejlesztő képzés, ami pedig a kiégés, pályaelhagyás megelőzése érdekében elengedhetetlen lenne. Ezért ebbe álltunk bele.
Olyan képzéseket hoztunk létre gyermekvédelmi dolgozók számára, melyek abszolút gyakorlat-orientáltak és mára akkreditáltak is. Kiégés-megelőzéssel foglalkozunk, asszertivitással, és problémamegoldással. Olyan „eszközöket” próbálunk a tréning résztvevőkkel találni, melyekkel kezelni tudják a munkájuk során felmerülő problémákat. Például annak a frusztrációját, hogy a gyerekek hozott traumáin, múltjukon változtatni nem tudnak. A jelenjüket és a jövőjüket tudják átszeretni ha vannak eszközeik, segítőik, jó megküzdési stratégiáik.
Ez a küldetésünk; segíteni a segítőket, hogy legalább ők biztos pontok tudjanak lenni a gyerekek életében, akiket a családjukból ki kellett emelni.
Mára azonban a VONESZO puszta léte is veszélybe került. Hisszük, hogy ebben a helyzetben egy olyan alapítvány, amely itt segít, nem szűnhet meg. Most jött el az a pont, amikor mi is segítségre szorulunk a munkánk folytatásához. Ha ez nem történik meg, akkor könnyen lehet, hogy az idén őszi lesz az utolsó foglalkozás, amit meg tudunk tartani. A mostani gyűjtés erejéig mindenki segíthet, hogy folytathassuk a munkát a gyerekekért.
És akkor miért is az én problémám mindez? Mert az én gyerekem, az én unokahúgom, unokaöcsém fog azokkal utazni a buszon, azokkal együtt dolgozni, akik most ilyen szörnyű körülmények között nőnek fel. Ők együtt lesznek a holnap társadalma.