„Zsófi, kérlek ezeket az iratokat iktasd. Ha végeztél, fontos feladatom van számodra! Zsófi légyszi ugorj be hazafelé a boltba, mert elfogyott a margarin! Ajj Anya, el fogok késni az edzésről, soha nem tudsz időben értem jönni a sulihoz! Zsófi így, Zsófi úgy, csináld ezt, csináld azt! Elegem van, hogy egyetlen perc szabadidőm sincs, állandó rohanásban élek.” – fakadt ki az éppen a negyvenes évei elején járó nő a budapesti Rákóczi út kellős közepén a dugóban. Ám itt nem ért véget az anyósülésen üldögélő barátnőjére zúduló panaszáradat:

„Én mindenhova igyekszem időben odaérni! Az életem viszont egy feszültségbomba, az elmúlt időszak pedig még rátett egy lapáttal. Tudod, nemrég Milán öt év robotolás után végre előrébb lépett a munkahelyén, de így most szinte sose látjuk. Zita, esküszöm a legnagyobb örömöm a hétvégi bevásárlás lett, amikor autózás közben végre teljesen egyedül lehetek!”

Amikor a dugó nem akadály

Zsófi szeretett a Nissan Qashqai volánja mögött ülni, hiszen az autó biztonságos kényelme minden alkalommal megnyugtatta. Szó szerint felismerte őt – épp csak nem köszönt–, és alkalmazkodott az igényeihez. Előre elmentett profilja tárolta az ülésbeállításokat, bejelentkezett a Google fiókjába, így könnyen előhívhatta elmentett úticéljait, ráadásul még hangutasításokkal is vezérelhette az autót. A Hey Google parancsszóval a hőmérsékletállítástól kezdve a navigáláson át, rengeteg funkciót elért egy mondattal. Így Zsófi számára a mindennapos közlekedés kimondottan élvezetessé vált.

Azonban most volt benne ez a mély feszültség, amitől majdnem felrobbant. Amitől kifutott volna a világból, lehet, még akár hangosan, artikulálatlanul kiabált is volna. Ám azt mégsem akarta, hogy a fortyogó érzései hirtelen a barátnőjére zúduljanak.

Ahogy bekanyarodott a Kazinczy utcába, már szinte várta a pillanatot, amikor a rettentően keskeny utcán kell majd leparkolnia. Ilyenkor, ahogy lassított és kitette az indexet, általában azonnal ráfeküdt valaki a dudára mögötte. Zsófiank olyan jól esett az ilyen alakokba belefojtani a szót. Mert a Qashqai-jal tökéletesen lehetett parkolni. Zsófi számára a manőverezés tényleg csak egy pillanat volt, mivel a fedélzeti kijelzőjén 5 különböző nézet közül választhatott, így az autóját minden szögből, akár felülről, akár a járdaszegély vonalából is láthatta parkolás közben. Ráadásul a rendszer még a mozgó tárgyakra is figyelmeztette, így a hirtelen előbukkanó gyalogosok miatt sem kellett aggódnia. Majd csak néz mögötte a többi autós, ahogy hipphopp beteszi a kocsit a boríték méretű parkolóhelyre.

Az elmaradt csattanó

– Zsófi vigyázz! – csattant fel az anyósülésen ekkor Zita, aki halálra vált arccal, a karjait előre tartva várta, hogy barátnője belerohanjon az előtte hirtelen befékező másik autóba. Zsófi azonban egyáltalán nem esett kétségbe, tudta ugyanis, hogy a Qashqai intelligens vezetéstámogató rendszerei mindig vigyáznak rá. Például most is, amikor az előtte hirtelen lassuló autóra reagálva a Qashqai saját maga lassít és közben figyelmezteti a vezetőt a követési távolságra. Ránézett a zavartan maga elé bámuló barátnőjére, akinek látványától égtelen nevetésben tört ki. Hirtelen el is szállt minden feszültség belőle.