A probléma az, hogy a dopamint nem az állandó villanásokra tervezték, hanem a ritmusra, az ismétlődő tevékenységek jutalmazására. A túlzott stimuláció miatt az agyunk már nem tartja olyan értékesnek a hétköznapi örömöket, mint a finom reggeli vagy egy jó beszélgetés. Ahogy a szerencsejátékosoknak egyre nagyobb tét kell, nekünk is egyre több inger, értesítés és dráma szükséges ahhoz, hogy ugyanazt a szintű izgalmat érezzük, amit régebben akár egy teljesen hétköznapi pillanat is meg tudott adni számunkra. Ez a jelenség vezet a modern kor egyik legnagyobb kihívásához: a kiégett motivációhoz, amikor tudjuk, mit kellene tennünk, de egyszerűen nincs hozzá energiánk.

Ha azt vesszük észre, hogy már a kis dolgok sem okoznak örömet, és folyton valami nagy "löketre" várunk, az azt jelenti, hogy a dopaminrendszerünk érzékenysége csökkent. Olyan ez, mintha egy nagyon hangos szobában próbálnánk suttogni. A hosszú távú boldogsághoz és a fenntartható energiához nem több ingerre van szükségünk, hanem arra, hogy újrakalibráljuk az agyunkat. Meg kell tanulnunk, hogy kevesebb inger is elég legyen a boldogsághoz.

Az alábbiakban bemutatunk öt tudományosan alátámasztott, gyakorlati lépést, amelyekkel szó szerint átprogramozhatod a dopaminreceptorokat. Vágjunk is bele, és pörgessük fel a boldogság valódi, belső ritmusát!

Így pörgesd fel a dopaminszinted!