Következzen három szemszög, Kuroszava A vihar kapujában című híres filmjének mintájára – kommentár nélkül.

Lili

Tizenkét éve dolgozom a cégnél. Úgy érzem, sosem becsültek meg eléggé, mindig partvonalra száműztek, ha nem is direkt módon, de éreztették, hogy nem engem tartanak a legélesebb késnek a fiókban. Viszont megbízható vagyok és becsületes, ezt azért méltányolták.

Nemrég új kolléga érkezett hozzánk, aki gyors népszerűségre tett szert. Olyan csinos, magas, nagyszájú fajta, aki ügyesen manipulálja a környezetét. Én különösen böktem a csőrét, főleg mert tartok a fajtájától. Egyszer csak azt vettem észre, hogy néhány régi embert maga mellé állítva szekálni kezdenek. Nem nyíltan, inkább apróságokkal. Ha valami eltűnt, mindig engem emlegettek. Ha valami nem ment jól, elővették a nevemet. Apró gúnyos mondatokat lődözgettek felém. Amikor elmentek mellettem, összemosolyogtak, néha hangosan nevettek vagy sugdolóztak a hátam mögött. Szörnyű volt, és egyre kevésbé bírtam elviselni. Papírom van róla, hogy hiperérzékeny vagyok, elkezdtem rosszul aludni, sokat sírtam otthon. Nincs könnyű életem, a fiam intézetben él, a párom rég elhagyott, úgy éreztem, nem bírok elviselni ennyi terhet. Egyik nap bementem a cégvezetőhöz, és felmondtam. A semmire. Nincs új állásom, nem is tudom, hogyan és mikor szerzek, csak azt tudtam, hogy én ezt nem bírom tovább elviselni. Hogy megbántam-e? Igen. Kell a pénz. De már minden alá van írva…

Gábor

Nem vagyok büszke rá, ami történt, de azért közel sem volt annyira tragikus a szitu, hogy fel kelljen mondani miatta. Tény, hogy Vera – az új kolléga – furának találta Lilit, akit mi már mindannyian megszoktunk, és elismerem, hogy néhányszor kicsit nevettünk rajta együtt, meg ugrattuk ezzel-azzal, például hogy ő tüntette el a bögréket. De ennyi. Rossz vicc volt az egész, csak sajnos Lili túlérzékeny, mindent magára vesz, és felnagyít, ezt mindenki tudja itt.

Sajnálom, hogy felmondott, értem, hogy sok minden nem tetszett neki, de továbbra is úgy gondolom, túlreagálta a dolgokat. Lehet, hogy neki is jobb így, nem volt idevaló, talán nem is Vera miatt megy el, hanem rájött, hogy máshol kéne boldogulnia. Hogy hol? Ezt igazán nem tudom, nem is az én dolgom, felnőtt ember, találja meg ő a saját útját. Igen, tudom, hogy van egy beteg gyereke, de hát mindenkinek megvan a maga keresztje, ehhez aztán tényleg semmi közöm nincsen.

Hédi

Nagyon régóta ismerem Lilit. Nem ő a legjobb emberem, de amit az ember rábíz, azt becsületesen, határidőre elvégzi, és ezt a mai világban érdemes megbecsülni. Kissé különc, félénk teremtés, szerintem enyhén autista lehet, vagy valami hasonló, mindenesetre előfordul, hogy kipécézik az emberek. Vera meg elég asszertív fajta. Jó a cégnél egy ilyen ember, de látni, hogy könyörtelen típus, a magánéletben biztosan nem kedvelném. A gyengébbek melléálltak, ahogy ilyenkor szokás. Lili meg olyan, aki a létezésével is felhergel bizonyos embereket, olyan áldozattípus, tudod, hogy értem. Én meg nem avatkoztam közbe. Egyrészt nincs erre időm, másrészt szerintem egy vezetőnek nem az a dolga, hogy rendet tegyen az alkalmazottai viszonyában. Elfogadtam Lili felmondását. Verával beszéltem, nem hiszem, hogy értené, milyen rosszul eshet valakinek az, ahogyan viselkedett, de hát ez van. Az ember nem veheti a vállára a világ terheit. Igen, Lili mondta, hogy megbánta elhamarkodott döntését, és inkább visszajönne, de akkorra már mindent aláírt. Egyébként sem változtatgathatok mindent ötpercenként, mert valaki hol elmenne, hol pedig meggondolja magát. Különben is, megvan az új ember. Tudom, hogy van egy beteg gyereke, és sajnálom is, de biztosan hamar talál új munkát.

Galériánkban hasznos tanácsokat kapsz, hogy mit tegyél, ha a gyereked a zaklató!