Kicsit szomorkás a hangulat? Majdnem minden a nyár végi depresszióról
Biztosan sokan legyintenek: „Na tessék, még egy internet-korszakos társadalmi betegség, mint a fészbuk-depresszió.” Valóban, van hasonlóság. A mások (többnyire hamisan ábrázolt) boldog életét nézegetve elmagányosodó közösségimédia-függők és a nyár végi depressziót megélők között. Csakhogy a nyár végi depresszió saját, valós élményeken, azok elmúlásán alapul. És még: egyáltalán nincs dokumentálva, hogy 200 éve a nagy nyári betakarítási ünnepek után vajon depressziós volt-e a szegénylegény, szegényleány.
Biológiai üzenet
A nyár vége felé a nappalok rövidebbek lesznek, kevesebb napfény ér minket. Csökken a szerotonintermelés. A nyáron amúgy is hintáztunk, kirándultunk, napon dolgoztunk, ettünk érdekeseket, ittunk mindenféléket, akár extrémeztünk. Csupa-csupa boldogsághormon-termelő tevékenység. És akkor most itt van még a kevesebb napfény a kevesebb normál szerotoninnal? Menjen a fenébe az ősz a vörhenyes színeivel, de tényleg!
Már most beüt a tavalyi stressz
Persze, ez is mindig ilyenkor derül ki. Az előző tanévnek a suliban, a szabadság előtti nagyüzemnek a melóhelyen igazából nem lett vége. Csak kaptunk egy kis szabadságot. És holnap, holnapután, jövő héten vissza kell menni. Újra vállra kell venni a tatyót, a laptoptáskát. A buszok pedig hiába járnak sűrítve, egymást akadályozzák, vagy mi, mert mindig késve indulok otthonról.
Titkos fényképalbum
Lehet, hogy nem tárolok a telómon háromszáz képet pusztán az idei nyárról. Pláne, ha dolgoztam egész idő alatt. De a tavalyi nyár, meg az azelőtti, meg az összes nyár képei megvannak. Mindegy, hány nyáron át gyűjtögettem az élményeket, mind feledhetetlen. Még a legbanálisabb bányatóba be nem merészkedés is magasztos impresszió lesz most, hogy kegyetlenül közelít a sok hétköznap. És hozzá a millió csak bennem élő kép, amit a fejemben őrzök törölhetetlenül.
Globális felmelegedés mellékhatás
A napsütéses órák száma egyre csak nő. A dátumok azonban mozdulatlanok. Augusztus 20. a valódi nyár vége Magyarországon. És szeptember 1-je a valódi hétköznapok kezdete. Csakhogy kínzó disszonanciát okoz az indián nyár. Ami manapság már október közepéig tart nálunk. Ilyenkor már hetek, hónapok óra járok suliba, melózni, a nap pedig még mindig nyárízűn ragyog. Shortot vennék, de tárgyalásra nem lehet, kijárunk a parkba, de sok a házi, Ő nem válaszol, hol van, mikor találkozunk újra? Minden csak egy egynyári kaland volt?
Ne hagyd, mozdulj!
Kezdjük azzal, ami fontos: ha tartósan lehangolt, depressziós vagy, vagy akár csak a nyár végén durvák az érzelmi hullámok, nyugodtan kérj segítséget!
Ám a rosszízű napokhoz van pár ellenötlet:
- Menj ki a szabadba minél többet! Pikinik, séta, bicaj, foci, röpi, futi. Kinek mi tetszik. Ennyi előnye legyen már a nyárias szeptember-októbernek!
- Felejtsd el a klasszik nyári kajákat! No burger, no lángos. Gyümölcs, zöldség van frissen ősszel, azt válaszd! Ha még hozzá otthon főzöl, máris sokat tettél a hangulatodért és az egészségedért.
- Beszélgess! Azt nem hihetted, hogy csak te vagy lehangolt. Ám ne elégedj meg a szokványos „Hol voltál nyaralni?” beszélgetésekkel. Kérdezz bele a mindennapokba és te is mesélj róla!
- Keress programokat! Mozi, színház, könyv, koncert, gyűlés, parti, szülinap, spanok stb. És bizony jön a karácsony: talán máris őszi hajrá van?
A nyár végi depresszió jobbára nem végzetes. Elég, ha tudsz róla. Az ősz is szép tud lenni, sokak kedvenc évszaka, és manapság könnyebb megtalálni a napfényt ilyenkor is. Ha hozzád illő testmozgással, évszaknak megfelelő étkezéssel egészíted ki, magad is meglepődhetsz, milyen könnyű lesz visszazökkenni a suliba, melóba, hétköznapokba.