A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (ez mozgó ünnep) tartó időszakot jelenti, mely a nagyböjt előtti utolsó nagy mulatozások ideje. Eredete a pogány tavaszváró ünnepekre vezethető vissza, de később a keresztény hagyományokkal is összefonódott. A mulatságok, lakomák és bálok célja a tél elűzése és a tavasz köszöntése volt. Mivel rögtön a farsang után kezdődik a böjt, az önmegtartóztatásra általában finom, laktató falatokkal készültek fel az emberek. Ilyen például a fánk is, amire sok minden igaz, de az nem, hogy kalóriaszegény lenne.

A fánk eredete állítólag az ókorig vezethető vissza. Már a rómaiak is készítettek mézzel édesített, olajban sült tésztagolyókat, amelyekkel a tavasz közeledtét köszöntötték. Európában a középkorban vált népszerűvé, főleg a német nyelvterületeken, ahol „Krapfen” néven ismerték, a bécsi Krapfen pékség után, mert a legenda szerint ott sütöttek először a maihoz hasonló fánkot. Mint sok más ételhez, ehhez is több hagyomány kapcsolódott az idők során. Az egyik legelterjedtebb a párválasztáshoz kötődik. A régi időkben ugyanis a legények éppen farsangkor járták a lányos házakat, ahol szalagos fánkkal kínálták őket. A lányok pedig azzal jelezték, hogy tetszik nekik az illető, hogy megfelezték vele a fánkot.

Ha kedvet kaptál a fánksütéshez, az alábbi galériában mutatunk néhány variációt. Íme 6 fánk recept!