Mint a legtöbb ünnepünkhöz, a húsvéthoz is nemcsak népszokások, hanem gasztronómiai hagyományok is tartoznak. A locsolók szépen kidíszített tojásokat kapnak (már akik nem pénzt), a gyerekek pedig tojásokat, csokinyulakat keresnek a kertben, a család férfi tagjai pálinkával koccintanak (mondjuk ez hazánkban minden ünnepre jellemző), a nők pedig általában a konyhában sürögnek-forognak, hogy kész legyen az ünnepi menü. Ahogy karácsonykor halászlé, töltött káposzta és bejgli kerül az asztalra, húsvétkor a tojás mellett kötelező a füstölt, főtt sonka és a fonott kalács. De miért éppen ezeket esszük?

Jézus feltámadása a legnagyobb keresztény ünnepnek számít, amelyet a vallás szerint böjti időszak előz meg. A nagyböjt során nem szabad húst fogyasztani, amit régebben szigorúan be is tartották — már csak praktikus okok miatt is. Disznót a farsangi időszak végéig vágtak, amíg igazán hideg volt, és a friss húst akkor fogyasztották el. Utána a sonkát sózással, füstöléssel tartósították, és általában éppen húsvét idejére készült el, amikor a hosszú böjt után újra lehetett lakomázni. Ráadásul a pogány kultúrákból eredően a disznót a szerencse és a jólét ősi szimbólumának tartották, ezért a sonka egyébként is az ünnepi alkalmak (például esküvők) egyik kedvenc fogása volt, így később összefonódott a keresztény ünneppel is. A sonka mellett pedig a kalácssütés hagyománya is a böjthöz kapcsolódik, mert az önmegtartóztatás idején régebben tilos volt a tej és a tojás fogyasztása is. Amikor pedig véget ért a böjt, szívesen gazdagították ezekkel a hétköznapi kenyeret, és így született meg a húsvéti kalács.

A legfinomabb húsvéti kalács receptje

A húsvéti foszlós kalács lehet édes vagy sós is, kinek melyik ízlik jobban a sonka mellé. Mi most egy hagyományos, édes kalács verziót mutatunk, de ha nem szereted az édes kalács és a sós sonka párosítást, akkor egyszerűen használj kevesebb cukrot, és picit több sót, mint amit a recept ír. (Valamennyi cukorra mindenképp szükség lesz, hogy felfusson az élesztő.)

Hozzávalók:

• 500 g finomliszt (vagy B55 kenyérliszt)
• 2,5 dl langyos tej
• 25 g friss élesztő (vagy 7 g szárított)
• 80 g cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 tojás + 1 tojássárgája (a tésztába)
• 1 tojás (kenéshez)
• 80 g olvasztott vaj
• csipet só
• reszelt citromhéj (opcionális, de nagyon feldobja)

Elkészítés:

A langyos tejbe morzsold az élesztőt, adj hozzá egy evőkanál cukrot és egy kis lisztet. Fedd le, és hagyd 10-15 perc alatt felfutni. A lisztet szitáld egy nagy tálba, keverd hozzá a sót, cukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat. Add hozzá a felfutott élesztőt, a tojásokat és az olvasztott (de nem forró) vajat. Kézzel vagy géppel dagaszd simára kb. 10 percig, amíg a tészta elválik az edény falától és szép fényes lesz. Ezután takard le, és meleg helyen keleszd kb. 1-1,5 órát, amíg duplájára nő. Oszd három vagy négy részre a tésztát, sodorj belőlük rudakat, és fond őket kalácsformára. Helyezd sütőpapíros tepsire vagy kalácsformába. Tiszta konyharuhával letakarva keleszd még 30 percet. Kend meg a tetejét felvert tojássárgájával, 180°C-ra előmelegített sütőben süsd kb. 30-35 percig, amíg aranybarna lesz. Ha túlságosan pirulna, fedd le alufóliával.