Szára tele van tápanyaggal, levele viszont mérgező: így készíts finomságot a rebarbarából
Forrás: ivankmit / Envato
A rebarbara a kertben és a konyhában is kincs
A rebarbara (Rheum rhabarbarum) egy évelő, a keserűfűfélék közé tartozó zöldség, amelynek származási helye Ázsia. Feltehetően Kína és Tibet területéről ered, ahol már évszázadokkal ezelőtt gyógyászati célokra használták. Európába a középkorban került, és a 18. század óta dísz- és haszonnövényként is elterjedt. Könnyen termeszthető házikertben is, különösebb gondozást nem igényel, ha jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, enyhén savas vagy semleges kémhatású talajba kerül. Leginkább napos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát. Arra érdemes készülni, hogy terjedelmes növény, akár másfél méter magasságú és szélességű bokorra képes megnőni egy-két éven belül, de mivel bugás virágzata igen látványos, nemcsak a veteményesbe ültethetjük, hanem akár dísznövényként is. Ha viszont minél többet szeretnénk róla szüretelni, ajánlott kitörni a virágszárat, mert az túl sok tápanyagot von el a növénytől.
Melyik része ehető, és mire kell vigyázni?
A rebarbara minden részében található oxálsav és antrakinon-származék. Utóbbiak hashajtó hatásúak, viszont kis mennyiségben salak- és vizelethajtóként ideális lehet a méregtelenítő kúrákhoz. Az oxálsav pedig azért lehet veszélyes, mert a kalciummal vízben oldhatatlan sót, kalcium-oxalátot képez, aminek következtében gátolja bélből a kalciumfelszívódást. Nagyobb mennyiségben fogyasztva pedig vesekövet is okozhat. Mivel ezek az anyagok a rebarbara zsenge levélnyelében csak csekély mértékben találhatóak, azokat nyugodtan lehet fogyasztani. Ahhoz, hogy kellemetlen mellékhatást tapasztaljunk, több kiló rebarbarát kéne megennünk, ami lehetetlenség. Magyarországon általában áprilistól június végéig tart a szezonja, mert utána már több oxálsav halmozódik fel a levélnyelekben.
A rebarbara tápanyagtartalma
A rebarbara alacsony kalóriatartalmú növény (100 grammjában mindössze 16 kcal található), emellett pedig kiváló rostforrás is, tehát fogyókúrázóknak ajánlható. Emellett jelentős mennyiségű A-, B1-, B2-, B3-, C- és K-vitamint tartalmaz, valamint kalciumot, káliumot és mangánt is. Antioxidánsokban is gazdag, különösen a vöröses fajták. Mértékletes fogyasztása hozzájárulhat az emésztés támogatásához, a csontok egészségéhez és a szabadgyökök elleni védelemhez, szóval érdemes felvenni a kora nyári alapanyagok listájára. De figyelmeztetünk, hogy ha rebarbarás fogást eszel, utána a vizelet narancssárgára színeződik: ez a kiválasztott antrakinonoknak köszönhető, nem kell megijedni.
