Vegán vagyok – ezeket a beszólásokat, kérdéseket kapom meg nap mint nap
Lassan 3 éve vagyok vegán, szép fokozatosan jutottam el idáig. Életem első 20 évében nagyon is fogyasztottam húst, majd 5 év vega életmód következett, és az utóbbi években döntöttem a vegán mellett. Az évek folyamán elég sok gond volt az emésztésemmel, amíg "rendes evő" voltam, ezért hagytam el annak idején a húst, majd megállapítottak nálam bizonyos fokú laktózérzékenységet is, így nemrég dobtam a tejtermékeket, és akkor már csak egy lépés választott el mindennemű állati eredetű étel elhagyásától. Köszönöm, sosem voltam még jobban: az egészségem topon van, jó a közérzetem, és cseppet sem hiányolom azokat az ételeket, amelyeket azelőtt szerettem, de ma már nem eszem.
Az "pusztán" egy mellékvágány, hogy ellenzek mindenféle állatkísérletet, és még a gondolatát sem bírom, hogy érző élőlényeket ölünk le azért, hogy megegyük őket. Ez már gyerekkoromban is így volt, anyukám gyakran meséli el, hogy amikor disznóvágásra mentünk a nagyszüleimhez, egyszer megkérdeztem:
Nos, ma már tudom, hogy minden bizonnyal nem ujjongott a malac a lehetőségért, így én magam inkább nem hozom abba a kellemetlen helyzetbe szegényt, hogy fel kéne tennie magának ezt a vicces kis kérdést. Ugyanakkor az sem zavar, ha mások a teljes étkezést választják – mindaddig, amíg nem kezdik ki az én étkezési szokásaimat. Pedig ez sajnos igen gyakran megtörténik, s rendre ezekkel a leggyakoribb témakörökkel és kérdésfeltevésekkel bombáznak az emberek: