„Ezekhez képest a ház nélküli csiga gerincoszlop” – 10 kedvenc idézetünk a születésnapos Hofi Gézától

2025. Július 2.

Forrás: Wikipédia-Hofi Géza

89 éve született Hofi Géza a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, Karinthy-gyűrűs magyar humorista, előadóművész, színművész, aki a Halhatatlanok társulatának örökös tagja. A magyar kabaré történetének egyik leghíresebb, legtöbbet emlegetett alakja, akinek szólásai valóságos szállóigékké váltak generációk számára. Az alábbiakban a kedvenc idézeteinket gyűjtöttük össze tőle.

Hoffman Géza 1936. július 2-án született Budapesten, elmondása szerint kritikai képességét apjától, zeneszeretetét anyjától örökölte. Érettségi után sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára, azonban már ekkor rájött arra, hogy az ő területe elsősorban a paródia, a kabaré műfaja. Ezt követően öt évig dolgozott gyári munkásként, míg tehetségére felfigyelt Szendrő József színigazgató, aki 1960-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette, azonban ez időben csak még nyilvánvalóbbá vált számára, hogy a paródia az ő világa, ezért nem hosszabbította meg a három éve tartó szerződését.

1963-ban felvette a Hofi Géza nevet, és visszaköltözött Budapestre, és az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel vállalt fellépéseket. 1964-ben a Magyar Televízióban is szerepelt az Utánzók Klubja című műsorában Louis Amstrong-paródiájával. Ezt követően fellépett a Szovjetunióban számos helyszínen, műsorban, hatalmas hírnévre tett szert. 1969-ben a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött, amelynek tizenhárom éven át, 1982-ig volt a tagja. 1983-ban szerződött a Madách Kamarszínházba, ahol a Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta el hatalmas sikerrel. Azonban még ennél is hatalmasabb sikert ért el az 1987-től futó Élelem bére című darabja.

Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Sikere a rendszerváltás követően is abszolút töretlen maradt. Kiemelkedő sikerének titka egyértelműen az volt, hogy rendkívül szoros kapcsolatot ápolt a közönségével, akik tényleg valósággal imádták Hofit és mindazt, amit képviselt.

1996-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Ezt követően 1998-ban Kossuth-díjat, 2002-ben Pro Cultura Urbis díjat kapott.

Sajnálatos módon az egészségügyi állapota a kilencvenes évek második felétől elkezdett fokozatosan romlani, szívinfarktust kapott, szemműtéten is át kellett esnie. Azonban mindaddig, amíg egészsége engedte, színpadra lépett. Végül 2002. április 10-én életét vesztette. Halálával egy igazi legendát vesztett el a Magyarország, egy olyan legendát, aki mindig bátran merte megfogalmazni a véleményét, és humorral világított rá a legégetőbb társadalmi problémákra.