„Milyen aranyos hurkái vannak!“ meg „Ó, de édes a kerek pofija!” és „Szépen gömbölyödik a pocija, biztos jó az étvágya.” Ezek a mondatok gyakran hangzanak el kisbabákkal kapcsolatban, abszolút pozitív üzenetként, hiszen életük első 1-2 évében még kifejezetten üdvözítőnek számít, ha nem vékonyak a gyerekek. De aztán óvodás korban ez elkezd megváltozni, hiszen egészséges esetben ilyenkor „nyúlik” a kicsik testalkata, és szembetűnővé válik, ha valakinél már nem csupán arról van szó, hogy „rajta maradt a babaháj”.

Melyik gyerek számít túlsúlyosnak vagy elhízottnak?

Mivel gyerekkorban a testi adottságok folyamatosan változnak, kicsit nehezebb definiálni a kórosan magas testtömeget, mint felnőttek esetében. Újszülött kortól kezdve percentilis görbék alapján követik a testtömeg és a testmagasság fejlődését (ezt a házi gyermekorvos, illetve a védőnő szokta mérni, rögzíteni a státuszok alkalmával), és ezeket az adatokat az adott korosztály átlagos értékeihez viszonyítják. 3 éves kor felett pedig már a BMI mérőszámot (a testtömeg testmagasságra vetített viszonyszámát) is alkalmazzák, az adott korcsoportra korrigált határértékek szerint. A jelenlegi norma szerint 5 percentilisnél kisebb érték kóros soványságra utal, 5–85 percentilis közötti megfelelően táplált és fejlett a gyermek, 85-95 percentilis érték között túlsúlyról beszélünk, 95 percentilis felett pedig elhízott az adott gyerek.

A köznyelvben ugyan egymás szinonimájaként használjuk az elhízott és a túlsúlyos szavakat, de tudományos kontextusban két külön kategóriáról van szó. Vegyünk példának egy 7 éves fiút, aki 125 centiméter magas (ez az átlagos ebben a korban), a BMI percentilis görbe alapján a testsúly normál tartománya 18-23 kg között alakul, túlsúlyosnak számít 27-30 kg között, e felett pedig elhízottnak. Fontos hozzátenni viszont, hogy a gyermekkori elhízás tekintetében nem szabad csakis a BMI percentilis görbére támaszkodni, mert a teljes képhez hozzátartoznak az egyéni adottságok (csontszerkezet, izomtömeg például). Ezért a tápláltsági állapot vizsgálatakor célszerű testösszetétel-mérést is végezni, mely a testzsír és izom arányait is meghatározza.

Minden 3. gyermek túlsúllyal fog küzdeni, ha nem teszünk valamit

Az elhízás az elmúlt évtizedekben civilizációs betegség lett, és sajnos nemcsak a felnőttek, hanem a kiskorúak körében is. Jelenleg a magyar gyerekek negyede tartozik a túlsúlyos vagy elhízott kategóriába, de a jövőre nem jók a kilátások – és nemcsak hazánkban, hanem világszerte. A The Lancet című tudományos folyóiratban jelent meg nemrég az az átfogó tanulmány, amelyben 180 országból vizsgálták, több évtizedre visszanyúlóan a gyerekek BMI adatait. A kutatók összesítése szerint 1990 és 2021 között a gyermekek és a serdülők korcsoportjában megduplázódott a túlsúlyosok és az elhízottak aránya. Lemodellezték azt is, hogy ha az így halad, akkor 2050-re 14,1% lesz globálisan a túlsúlyosak aránya az 5-14 éves korosztályban, az elhízottaké pedig 15,6%, tehát összességében majdnem eléri a 30%-ot. A serdülő 15-24 éves korcsoportban is hasonlóan magasak a számok: 17,5% és 14,2%.

A gyermekkori elhízás nemcsak esztétikai kérdés, hanem komoly egészségügyi kockázatokat hordoz: többek között növeli a cukorbetegség, a szív- és keringési rendellenességek, a mozgásszervi panaszok kialakulásának esélyét, nem beszélve a lelki teherről. Túlsúlyos gyermek esetén először mindig fontos kizárni az esetleges szervi, endokrinológiai okokat, esetleg lelki traumát (például válás, haláleset), ha azonban nincs ilyen háttér, akkor szinte mindig a család életmódjában és táplálkozási szokásaiban keresendő a probléma.

Nem a hirtelen diéta a megoldás

Sok szülő takarózik azzal, hogy „nem tehetek róla, hogy ilyen hatalmas az étvágya”, de szakértők nem győzik hangsúlyozni, hogy sosem a gyerek felelőssége, hogy mit és mennyit eszik. Nem magának vásárol be, nem magának főz, tehát a szülőkön, gondozókon múlik, hogy milyen táplálékot adnak/adtak neki, és milyen étkezési mintákhoz szokott hozzá. Ha egy családban magától értetődő, hogy minden étkezéshez esznek zöldséget, nem viszik túlzásba a a feldolgozott, a cukros és a zsíros ételek fogyasztását, akkor jó eséllyel, a gyerekük sem csak rántott csirkén és sült krumplin akar élni. A gyerekkori elhízást márcsak ezért sem lehet annyival megoldani, hogy mostantól diétára fogjuk őt. Ahhoz, hogy sikeresen és hosszú távon megszabaduljon a plusz súlytól, az egész családnak életmódot kell váltani, méghozzá fokozatosan. A „csapatmunka” ráadásul azt is elősegíti, hogy a túlsúlyos vagy elhízott gyerek ne érezze magát egyedül a problémával. Ahogy az elhízás sem az ő felelőssége, úgy a testsúly optimalizálása sem.

A fogyókúra kifejezést nemcsak szóban kell kerülni, hanem a gyakorlatban is, mivel a gyerekek fejlődése miatt óvatosan kell bánni a kalóriacsökkentéssel. Az éhezős diéták persze felnőttként sem szerencsések, de a gyerekek esetében hatalmas károkat okozhat, ha tartósan nem jutnak elég tápanyaghoz. Az ételek mennyisége helyett a minőségen kell változtatni, és ebben érdemes bevonni egy gyermekekre szakosodott dietetikust. Az ételhez kapcsolódó szokásokat is át kell gondolni: ne legyen jutalom vagy figyelemelterelés az édesség, ne legyen büntetés a nasi megvonása. A kiegyensúlyozott táplálkozáson túl pedig természetesen a rendszeres mozgás és a képernyőidő korlátozása is fontos része az életmódváltásnak: ezt is lehet közösen csinálni, érdemes például kirándulós családi programokat tervezni a hétvégekre.

Természetesen mint sok minden másra, a gyerekkori elhízásra is igaz, hogy sokkal könnyebb megelőzni, mint kezelni. A Mesélj, Anyukám! podcast korábbi adásában szakértők adtak hasznos tanácsokat, hogyan nevelhetjük gyerekeinket egészséges életmódra.

Ha még nem hallgattad meg, itt is megteheted:

Az alábbi galériában pedig ahhoz találsz tippeket, hogyan csökkentheted a gyerekek napi cukorbevitelét szinte észrevétlenül: