Jelen esetben nem célom a történtek mélységébe belemenni, igazságot szolgáltatni, hiszen nem voltam ott, nem ismerem a feleket, és máig nagyon keveset lehet tudni arról, hogy valójában mi is történt azon a szombat éjszakán. Azonban egy nagyon fontos kérdést mégis felvet ez az eset: biztonságban vannak-e a gyermekeink? És ha őszinték vagyunk: mi magunk biztonságban vagyunk-e?

Ez az eset félelmetesen pontosan mutatja meg, mennyire törékeny az a biztonságérzet, amelybe fiatalokként és szülőkként egyaránt kapaszkodunk. Azt hisszük, a gyerekünk tud vigyázni magára. Azt hisszük, a józan ész, a tanult szabályok majd megvédik. De az ilyen helyzetek ritkán csak egy emberen múlnak.

Gyerekkorunktól kezdve ugyanazokat a tanácsokat kapjuk: ne keveredj balhéba. Kerüld a konfliktust. Ne igyál sokat. Ne hagyd őrizetlenül a poharad. Ezek mind fontos, valódi védelmet jelentő szabályok. Csakhogy az éjszakai élet tele van kontrollvesztett pillanatokkal, és hat feles után sok fiatal már nem tartja be azokat a korábban olyan egyértelműnek tűnő kereteket. Persze, nem is feltétlen kell szórakozóhelyen lenni, hogy megtörténjen a baj, elég egy házibuli, vagy éppen egy kocsma a bulinegyedben, bárhol kialakulhat konfliktus. A legborzasztóbb pedig, hogy hiába tanítod meg a gyermekednek, hogyan viselkedjen, elég egy másik ember rossz döntése, és máris megvan a baj.

Szülőként nem zárhatjuk be a gyerekeinket a négy fal közé. A bulizás a felnőtté válás része: terep az első kapcsolódásokhoz, szabadsághoz, határtanuláshoz. A tiltás általában többet árt, mint használ; a szülői kontroll pedig véges, főleg, amikor már fiatal felnőttekről beszélünk. Ők már máshogy, más dinamikák mentén élnek, sok esetben a szülő bele sem lát a fiatal életébe.

Mit tehetünk?

Véleményem szerint a gyermekeinkkel őszintén kell beszélni arról, milyen veszélyekkel jár az éjszakai élet. El kell mondani, hogyan kerülhetnek el konfliktusokat. Meg kell tanítani őket arra, mikor kell otthagyni egy társaságot, milyen határaik vannak, mikor ismerhetik fel, hogy egy helyszín vagy egy társaság nem biztonságos. Szülőként talán abban segíthetünk a legtöbbet, ha – ahol tudjuk – finoman tereljük őket olyan helyek felé, ahol kulturáltabb a közeg, átláthatóbb a működés, felelősebb a biztonsági háttér, de sajnos még ez sem garancia arra, hogy teljesen biztonságos lesz az éjszaka.

Összeségében szülőként felelősségünk felkészíteni a gyermekeinket arra, hogy az éjszakai élet veszélyekkel jár, és törekednünk kell arra, hogy olyan felelősségteljes, józan viselkedést sajátítsanak el, amely segítségével ki tudnak hátrálni a legveszélyesebb helyzetből is.

Azonban fontos kihangsúlyoznom azt is, hogy szülőként tehetünk bármit, nevelhetjük bármilyen jól a gyermekeinket, nem normális az, hogy a fiatalok nem lehetnek biztonságban egy belvárosi szórakozóhelyen. Ez nem egy család, nem egy este, nem egy rossz döntés tragédiája. Ez rendszerszintű probléma, és éppen ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyszerűen napirendre térjünk egy olyan eset fölött, amely bármelyikünk gyermekével megtörténhetett volna...