Kaliforniában cukorból van az élet: mindenütt ragyogás, filmsztár-rezidenciák, pálmafák, repülő halak, óceán, csillogó napfény. Ezen az idilli tájon, az álmok és kalandok földjén 1969-ben olyan rettenetes dolgok történtek, amik máig kísértik a keljfeljancsiságára oly büszke amerikai társadalmat. Charles Manson a 20. század egyik legrettegettebb sorozatgyilkosává – és egyesek számára ikonná – vált úgy, hogy tulajdonképpen közvetlen vér nem is tapadt a kezéhez.

Gyilkos születik

A 2017-ben a Corcoran börtönben elhunyt Charles Miller Manson önjelölt próféta, vezér, anarchista antikrisztus, valamint komplett elmebeteg, aki a hatvanas évek végén megrendült általános értékek egyik nyomasztó szimbólumát jelenti mindmáig. Személyét viták és kultuszgyanús elemek kísérték haláláig, és még azon is túl: szerelmes fiatal lányok jártak hozzá beszélőre, képzelték magukat a szerelmének, a közösségi médiában tömegek követték, az azóta hatalmasat bukó Marylin Manson nem véletlenül használta a vezetéknevét. Charles híve, Lynette Fromme pedig 1975-ben merényletet kísérelt meg Gerald Ford elnök ellen. Hiába zárták rácsok mögé, Manson, a vértelenül is véreskezű sajnos legenda lett.

1934. november 12-én született. Hányatott gyerekkora volt, apját nem ismerte, alkoholista anyja nem vállalta a nevelését, inkább árvaházba zsuppolta. A fiatalember gyorsan pitiáner bűnök hálójában találta magát, lopott, csalt, hamisított, lányokat futtatott, nemi erőszakot követett el (és követtek el őrajta is), és eközben javítóintézetből javítóintézetbe, majd börtönökbe vándorolt.

Ellenben karizmája, szuggesztív előadásmódja, vonzó személyisége könnyen beszippantott más embereket – különösen a nőket –, Manson pedig nemsokára már tudatosan kezdte használni a képességeit. Maga köré gyűjtött egy csomó könnyen befolyásolható fiatalt, akik a mindenható Gurut tisztelték benne, és imádták a lába nyomát is, a szektát elnevezte Családnak, és híveivel együtt elköltözött egy Death Valley-beli farmra.

Helter Skelter – a káosz elmélete

Manson fejben felépített magának egy tökéletes, egyszersmind szörnyen tébolyult, időzített bombaként ketyegő álomvilágot. A Beatles White Albuma nyomán egyszer csak „rájött”, hogy a lemez hemzseg a rejtjeles üzenetektől, melyek mindegyike neki, Charles Mansonnak szól. Ezek az üzenetek a feketék és fehérek közt kirobbanó háborút vizionálják, amit egyedül a Család él túl majd, így az ő irányításuk alá kerül a Végítélet után újrasarjadó világ. Manson a Helter Skelter című Beatles-dalról nevezte el a folyamatot (érdekes adalék, hogy a következmények miatt Paul McCartney nagyon sokáig nem játszotta a songot élőben). Közben követőivel hanglemezt készítettek, amit megmutattak egy Terry Melcher nevű producernek, aki akkoriban a Cielo Drive-on lakott, de végül elköltözött. Helyére Roman Polanski filmrendező és felesége, Sharon Tate színésznő hurcolkodott be.

Tébolyult vérengzés

A gyilkosságok 1969. júliusában kezdődtek, amikor is Manson két embert öletett meg a híveivel: egyiküket anyagi viták következtében, a másikat, Gary Hinman zenészt állítólag azért, hogy az első vérengzést legyen kire rákenni.

A gyilkosságok után kihirdette a Helter Skelter kezdetét: homályos, ép elmével nehezen értelmezhető társadalmi célja az volt, hogy gazdag emberek meggyilkolásával a gyanút a feketékre terelje, és ezzel kirobbantsa a faji háborút.

Manson patologikus osztályharca rettenetes tettekben csúcsosodott ki. 1969. augusztus 8-án utasítására a Család négy tagja, Susan Atkins, Patricia Krenwinkel, Linda Kasabian és Charles Watson először agyonlőttek egy sofőrt az utcán, majd belopóztak a Polanski-villába, és minden ott tartózkodót – öt embert – meggyilkoltak. Köztük volt a majdnem 9 hónapos terhes Sharon Tate színésznő, de hiába rimánkodott, nem kegyelmeztek neki sem. Férje, Polanski épp Londonban tárgyalt új filmjéről, ennek köszönhette, hogy életben maradt. A négy gyilkos áldozatai vérével a falra mázolta a Pig (Disznó) szót – szintén egy Beatles-számra utalva ezzel –, majd hazamentek a farmra. Másnap se bírtak leállni, megöltek egy szupermarket-igazgatót, Leno LaBiancát a feleségével együtt, aztán jóízűen befalatoztak a hűtőjükből.

A Helter Skelter szerencsére gyorsan megbukott. Susan Atkins volt a Család gyenge láncszeme: amikor októberben egy kisebb bűncselekményért börtönbe került, egyik társának eldicsekedett a klán működésével. A rendőrség lecsapott a bandára, véget vetve ezzel az őrületnek.

Nem bánt meg semmit sem

A közvélemény megrendülten követte a nagy hírverést keltő tárgyalásokat. A gyilkosok halálos ítéletét végül életfogytiglanra változtatták – Mansont „csak” a kitervelésért ítélték el. A tárgyaláson horogkereszttel a homlokán vett részt, és természetesen nem bánt meg semmit.

Sokáig egyik szabadlábra helyezési kérelmet a másik után nyújtotta be, de soha nem kockáztatták meg, hogy rászabadítsák a társadalomra. 2017. november 20-án halt meg 83 éves korában.

Az elkövetők közül Leslie von Houtent idén júliusban engedték ki a börtönből feltételesen. Susan Atkins és Linda Kasabian lakat alatt haltak meg, Charles „Tex” Watson és Patricia Krenwinkel ma is él – minden kijutási próbálkozásukat megakadályozta a bíróság. Roman Polanski saját bevallása szerint nagyon sokáig nem dolgozta fel felesége rettenetes halálát: végül 1977-ben őt is letartóztatták egy 13 éves kislány megrontásáért, az ítélet elől Franciaországba menekült.

Tanultunk belőle?

A Manson-jelenség a hatvanas évek végén jelentkező komoly értékválság eltorzult megjelenési formája volt. A világ pedig nem tanult belőle. Sorozatgyilkos-reneszánsz van, sokan hódolnak a Manson által kínált, megváltást és felsőbbrendűséget kínáló tébolynak. Ilyen például Anders Behring Breivik, a norvég tömeggyilkos esete is, aki 2011 nyarán először pokolgépet robbantott Oslóban, majd rendőrruhában 69 tizenéves gyereket gyilkolt halomra Utøya szigetén. Azóta élvezi az észak-európai börtön minden kényelmét, perel, szabadlábra-helyezési kérelmeket nyújt be, és néha panaszkodik, hogy szar a kaja.