Az emberek többségének a feje fölött zajlik a történelem, és valószínűleg épp csak annyit ért meg belőle, mint amennyit mondjuk Svejk, a derék katona, esetleg – filmes példával – Forrest Gump. Az emberek világháborúk és forradalmak idején pont azt szeretnék csinálni, amit békeidőben is: élni, szeretni, sétálni, jókat enni és inni, utazni, friss levegőt szívni, tele szájjal nevetni a fényképezőgép lencséjébe. Más kérdés, megtehetik-e ezeket bombaeső idején, tankok dübörgése alatt, pláne kizavarva a frontok lövészárkába.

Ezúttal olyan fotókat kerestünk a Fortepanon, amin az átlagember a mindennapjait éli az első és a második világháború alatt, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. A civil, aki nem akarta, hogy a nagyhatalmak egymásnak rontsanak, aki a gondolatát és gyűlölte a vérontásnak, aki a férje, felesége kezét fogja, aki LGT-t idézve embert gyógyít és gyereket tanít, és esténként kisétál a korzóra, az erdőbe, vagy megmártózik a Balatonban. Igen, háborúk idején is megpróbált az ember élni, már aki egyáltalán megpróbálhatta, és nem vitték ki a frontra, nem hurcolták munka- majd koncentrációs táborba, nem kényszerítették gettóba sárga csillaggal a mellkasán. Már az is öröm volt, ha élni hagytak valakit, így az illető próbálta ünnepelni az életet, amennyire tudta. (Az egy másik kérdés, cserbenhagyta-e ezzel azokat, akik nála kevésbé szerencsések voltak).

A nyitóképen Csunkingban (Kína) látható egy Hongkongból evakuált család a japán bombatámadás után. Az ember még ilyen helyzetben is tud nevetni, főleg ha gyerekek is vannak a közelben.

Alsó képünkön szívszorító családi jelenetet láthatunk. A helyszín Győrszentiván (ekkor önálló, ma a város része), a fotón a Keresztelő Szent János-templom melletti óvóhelynél a Konok család tagjai és egy nővér a második világháború idején, 1944-ben.

A következő képen Walla József cement- és mozaikgyáros családtagjaival a Fő utcán sétál 1915-ben, az első világháború napjaiban.

Kuriózum a következő fotó is. A helyszín Badacsonytomaj, a Zabó család házának teraszán az asztalfőn Nagy Imre ül. A felvétel a miniszterelnök szüreti látogatásakor, 1956. október 22-én készült. Nos, tudjuk, mibe torkollt hamarosan a látszólagos idill.

Galériánkban nem időrendi montázst találsz vérzivataros időkben készült intim hangulatú fotókról. Mindig figyeld az évszámot!