Az első világháború 1914-1918-ig dúlt, és a frontvonalak mentén szörnyű harcok zajlottak. Azonban 1914 karácsonyakor egy olyan esemény történt, amely a háborúság közepette is az emberiesség és az emberi kapcsolatok erősségét mutatta be. Legalábbis így szól a legenda. De valójában megtörtént-e az első világháború ikonikus karácsonyi focimeccse az ellenálló csapatok között?

Az angol és német katonák hosszú hónapokon át vívták az állóháborút a lövészárokból, és nem sok esély mutatkozott arra, hogy XV. Benedek pápa tűzszüneti felhívását bármelyik fél is komolyan vegye, de a feljegyzések szerint karácsony éjszakáján, illetve egészen pontosan december 25-én valami különleges dolog történt. Az egyik tábor karácsonyi dalokat kezdett énekelni, melyhez az ellenséges csapat is csatlakozott kezdetben még csak a lövészárkokban, majd kimerészkedtek és ismerkedni kezdtek.

Meccs a németekkel

A 80-as években egy tévéinterjúban mesélte el, hogy a Belgiumban található Wulverghemnél álltak ki egymással egy meccsre a németekkel, amit mindenki nagyon élvezett. Több százan csatlakoztak, és rúgták a bőrt. Bíró és eredményszámlálás sem volt, és mivel szanaszét ment katonai bakancsokban játszottak, ezért a játék is olyan volt, amilyen.

Több történész is kétségbe vonja, hogy valóban létrejöhetett volna a legendás mérkőzés a háború közepette, ilyen például Shirley Seaton is, aki úgy vélekedik, hogy a katonáknak a fronton volt jobb dolguk is a futballozásnál, mondjuk a halottak eltemetése és a védelmi vonalak megerősítése. A fagyott föld, a holttestek és a robbanások okozta kráterek majdhogynem lehetetlenné tették volna a játékot.

Megint mások szerint az igazság félúton van. Feltehetően fociztak a fronton, mivel már akkor is kedvelt és népszerű labdajáték volt, de valószínűbb, hogy inkább csapatokon belül történtek a meccsek.

Johannes Niemann, egy német hadnagy is a mérkőzést erősítette meg egy interjúban, aki a karácsony reggelén történtekről így számolt be:

„Később megjelent egy skót katona kezében egy labdával, és egy igazi futballmeccs kezdődött. A skótok a jellegzetes harci sisakjaikkal jelölték ki a kapujukat, ahogy mi is. Egyáltalán nem volt könnyű futballozni a fagyott talajon, de ez nem akadályozott meg minket, és mindannyian tartottuk magunkat a szabályokhoz, annak ellenére, hogy bíró nem volt, és a meccs csak egy óráig tartott”.

Az ellenséges csapatok közötti mérkőzések tényét több korabeli katonai beszámoló is megerősítette egyébként, ráadásul nemcsak egy mérkőzés volt, hanem több is, elszórva a fronton. Ahogy azt is megerősítették a beszámolók, hogy a játéknak a tisztek vetettek véget, akik nem voltak elragadtatva a látványtól, hogy az ellenséggel fociznak a katonáik. Egyes magas rangú tisztek, sőt egy bizonyos Adolf Hitler is – aki akkoriban még csak őrvezető volt a német hadseregben – elítélő véleménnyel volt 1914 karácsonyi fegyverszüneteiről – a gyengeség és a fegyelmezetlenség jelének tartották a történteket.

Én úgy gondolom, hogy hinnünk kell abban, hogy ez a mérkőzés valóban létrejött, hiszen mi lenne annál felemelőbb, hogy egy vérgőzös háború idején az emberekben felhorgad a szeretet és képesek kis időre félretenni minden előítéletet, haragot, vérszomjat és csak élvezni, hogy emberek vagyunk. Ha már ebben sem érdemes hinnünk, akkor azt hiszem semmiben sem.

forrás 1., forrás 2., forrás 3.