Kína olyan társadalom, ahol a nő nem több árucikknél

A cikk az ÉVA magazin 2019. júniusi számában jelent meg először.
Tudtad, hogy a korábbi kiadványainkat meg tudod vásárolni? Kattints ide!
Számok
1,4 milliárdos tömeg kavarog a világ legnépesebb országában. A Világgazdasági Fórum (WEF) nők helyzetét vizsgáló és rangsoroló listáján a 103. helyen áll a 149-ből – és bármilyen meglepő, Magyarország éppen csak eléjük sorakozott fel (az első Izland, az utolsó Jemen). Mivel a kínai kommunista államvezetés formálisan elkötelezte magát a nők egyenlősége mellett, 1949-ben formálisan szavazati jogot adott nekik.
Az otthonon kívüli munkavállalást kifejezetten bátorítják, a családi szerepelvárások azonban tapodtat sem változtak. A nők aránya a (nem demokratikusan választott) parlamenti képviselők közt jelenleg 24,9 százalék.
Mérföldkövek
A nemzeti hős Csiu Csin már a 20. század elején fellépett a nőket megnyomorító lábelkötözés hagyománya ellen, de azt teljesen csak az ötvenes évekre sikerült felszámolni.
1920 – a Pekingi Egyetem nőket is felvesz a hallgatók közé.
1950 – betiltják a többnejűséget és az ágyastartás intézményét, egyben lehetővé teszik nők számára is a válás kezdeményezését.
1980 – csak ekkor tiltják be a kényszer- és az elrendezett házasságokat, valamint a hozomány rendszerét.
1986 – az új közoktatási törvény kilencéves iskolakötelezettséget ír elő minden gyereknek állami finanszírozással (azelőtt a szegény családok csak a fiúkat taníttatták).
Kínában 1979-ben vezették be azt a népesedésszabályozó intézkedést, az ún. egykepolitikát, aminek aztán olyan súlyos emberi jogi következményei lettek, mint például a kényszerabortuszok. E korszak ugyan mára már véget ért, de közben a nemek egyensúlya felborult, és a fiúgyermekpreferencia miatt az egyedülálló férfiak közel 30 milliós többlete alakult ki. A következmény: fokozódó prostitúció, emberkereskedelem és emberrablások. A férfak (vagy szüleik) helyben, vagy a környező országokból vásárolnak vagy rabolnak nőt, kislányt feleségnek. Ez elsősorban vidéken jellemző, de a városi nőket is sújtják a következmények:
2012 júniusában sanghaji női aktivisták rövidnadrágban, de arcukat eltakarva vonultak utcára, mert a közlekedési társaság a honlapján felszólította a nőket, hogy a metrón történő zaklatások visszaszorítása érdekében öltözzenek szemérmesen, takarják el magukat.
2015-ben pedig az országos és nemzetközi felháborodás hatására egy hónap fogság után szabadlábra helyezték Zheng Churan nőjogi aktivistát és négy társát. A „bűnük” az volt, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából matricakampányt terveztek a közlekedési eszközökön a szexuális zaklatás ellen.
2018-ban az internetkorlátozás ellenére is begyűrűzött Kínába a #metoo mozgalom. Január elsején Luo Xixi volt egyetemi hallgató a Twitter kínai megfelelőjén, a Weibón tette közzé, hogy amikor 2004-ben PhD-hallgató volt, tanára, Chen Xiaowu megpróbálta megerőszakolni. A tanár tagadta a vádakat, azonban az egyetem belső vizsgálata során több hallgató zaklatásában is bűnösnek bizonyult, így kirúgták az állásából. Az eset nyomán más áldozatok is előálltak a velük történtekkel.