Így borozik Molnár Andi

A borról először az jut eszembe, ...
...amikor gyerekként, a rokonok hűvös, nedves pincéjében csodálva figyeltem, ahogy a felnőttek a lopótökből – vagy ahogy akkor neveztem: a vállra fektetett buborékból – töltenek egymásnak az újborból. Ennél közelebbről aztán főiskolás koromban kezdtem el ismerkedni a borral, akkortájt kezdtek el a magyar borok is új értelmet és fényt kapni. Ebbe csatlakoztam bele. És ehhez jött még a megerősítés is a sport oldaláról – bármilyen furcsán hangzik is elsőre. Amikor versenytáncoltam, a személyi edzőm azt mondta: „Andi, néha igenis kell bulizni, és ki kell engedni a gőzt. De ha adhatok egy tanácsot, ilyenkor ne égetett szeszt igyál, hanem inkább minőségi száraz fehér bort.”
A legkedvesebb boros emlékeim...
sorra egy-egy szerelemhez kapcsolódnak. Konkrétat nem emelnék ki, mert már férjnél vagyok (nevet). De az biztos, hogy egy-egy borozgatás nem egyszer volt jó volt arra, hogy szorosabbra fűzzön egy kapcsolatot.