Nagyvárosi spórolás: kotkodácsoló baromfiudvart csinált a kertből a szomszéd

Borítókép: Nagyvárosi spórolás: kotkodácsoló baromfiudvart csinált a kertből a szomszéd Forrás: Pixabay.com/ Alexa
Nem egy vidéki kis faluról van szó, ahol nem meglepő a kutya és a macska mellett a kacsa, a tyúk vagy a sertés jelenléte a háznál. Nem, nem. A kotkodácsoló baromfiudvar kialakítása egy nagyváros kertes övezetében történt, ahol eddig a Buksi kutyus ugatása és a redőny lehúzása mellett nem igazán volt más zajforrás. A szagokról nem is beszélve! Kinga története.

„Spórolás. Ez a szó, mindenki elméjébe beleégett az elmúlt időszakban. Ahogy mennek fel az árak, úgy igyekszik mindenki beosztással költeni. Egy egyszerű bevásárlás is minimum 3000 forinttal emelkedett meg, így részben nem csodálom a szomszédom azon lépését, amit most már közel 3-4 hete üzemeltet. Mert ez bizony inkább üzem, mint hobbitartás.

Az történt ugyanis, hogy a szomszéd csirkéket vett. De nem hármat, hogy ott elkotyorásszanak neki a kert végében, hanem egyből 15-öt és egy kakast. Az ötlet onnan jött, hogy júliusban arról sopánkodtunk a kerítésnél összefutva, hogy mennyivel több mostanában a kiadás. Mondja nekem, hogy a lányáék jönnek a hétvégére a három fiú unokával, azok annyit esznek tinik lévén, mint egy focicsapat, így a rántotthúshoz egyből 2 kiló húst vett és konkrétan egy vagyont hagyott ott a hentesnél. Azt mondta, úgy kellene csinálni, mint régen gyerekkorában vidéken, háztájik tartásával. Mondtam neki, az szép lenne, ha itt elröfögne Marika néniék kertjében egy-két disznó.

Jót nevetett rajta ő is, aztán már csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy nagy tekercs nádszövet áll a kertjükben. Mondtam is a férjemnek, remélem, a kerítést takarják le végre, ami köztük és köztünk van. Lévén, hogy az övéké a kerítés, én nem igazán akartam rá semmi takaróanyagot venni, de most bizony ennek is eljött az ideje. A tekercs felfedezésének hétvégéjén be is csöngettek, hogy vettek nádszövetet és feltennék a kerítésre és ha nem baj, akkor átjönnének csomózgatni, rögzíteni a szövetet.

Jújj, hát mi repestünk az örömtől, végre nem kell egymás szájában lenni, nézni, hogy ki mit csinál a kertjében, mert bizony azon a 10 méter szabad kerítésrészen, ahol csak egy pár csenevész tuja állt a mi oldalunkról, na ilyen felállással mindent lehet látni a másik kerti életéből.

A fekete leves akkor jött csak igazán, amikor, az első augusztusi hétvégén, épp a dög meleget kiheverve, ücsörögtünk a nappaliban, a szomszédból meg nagy csipogás meg susogás kíséretében, hangzavar támadt. Direkt le is kapcsoltam a klímát, hogy a halk zúgása se okozzon mellékzajt. A nádszövet jól takar, de ha jól élesíti az ember a szemét, akkor látni, ha mozgás van mögötte. Mi meg jól láttuk a mozgolódást. A szomszéd Marika, meg a férje görnyedtek, pakolásztak, rendezgettek. Hát mondom az uramnak, ezek valamit építenek vagy mit csinálnak a kertben? Biztos lesz kismedence, Marika mindig szeretett volna egy csobbanót, úgy, mint ahogy nekünk is van -igaz, egy nagyobb, vízforgatós- na de hogy miért itt a kerítésnél??

Estére aztán feltűnt, hogy valami nem szokványos hang jelentkezik újra és újra. Olyan békésen kotyogó tyúk hang. Az a hang, amikor úgy elnyújtva mond valamit a tyúk. Honnan jön a tyúk hangja, ha nincs a környéken senkinek??

Nem bírtam ki, így este mondtam: Én locsolok!

Van esőztető öntözőnk, de mondtam, hogy ma kézi locsolás lesz! Persze, hogy meg akartam nézni mi a van a Marikáéknál.

1.60 magas egy ilyen nádszövet, plusz a kerítés lábazata, így erősen kellett nyújtózkodnom, mire rendesen átláttam a túloldalra. Egy komplett tyúkudvar látványa fogadott, itatóval, létrás fa házikóval, az egész meg körbekerítve na mivel? Persze, hogy tyúkhálóval! A fű zöldellt a tyúkok alatt, azok meg a látványomra összerendeződtek az átellenes sarokban.

Köpni-nyelni nem tudtam. Ez most komoly, hogy egy tyúkfarmot ’növesztett ki Marika a földből’??

Másnap néztem egész délelőtt, hogy mikor lesznek kint a szomszédok, hogy kiugorva elkaphassam egy szóra. Amikor kijött, mentem is a beszélőre, ez a kerítés azon szakasz, ahol mindig megállunk egy pár szóra. Mondtam neki, kamu mosollyal meg érdeklődéssel, hogy bizony láttam, lettek csirkék?! Marika mondta, hogy bizony lettek, mert spórolni kell. A tyúk ad tojást, majd ad nekem is, ha lesz többlet, illetve majd időnként le is vágja egyiket- másikat. Nem tudtam semmi értelmeset kérdezni, csak bólogattam, hogy hát igaz, az árak, a spórolás, kínomban még mondtam is, hogy elvannak ezek itt.

Hát mi viszont nem vagyunk el ezek mellett! Az augusztusi hűség csak érlelte ennek a kompániának a szagát. Folyton megy a csirke zaj, kotyognak, repdesnek. Az egyik nap a gyerek visított fel, hogy átszállt hozzánk az egyik és csináljak valamit.

A pár hét alatt, amióta itt vannak már jeleztem a szomszédnak, hogy büdösek az állatok. Csirkeszarszag van, na. A füvet már kikoptatták az állatok, így ha fúj a szél, még a por is átjön. Ezt csillapítva, időnként fellocsolják a csirkeudvart, akkor meg még büdösebb lesz.

12 éve vagyunk szomszédok, ők ezer éve laknak itt. Kedveljük őket, de hogy őszinte legyek ez a csirkemizéria kiveri a biztosítékot nálam. Egyre többször szólok, ez kellemetlen nekem, jó lenne rendezni valahogy ezt a csirketartási ügyet.

Egyáltalán lehet ilyet csinálni egy nagyváros kertes övezetében?
Van valami létszámstop, hogy ennyit még tarthatsz, annyit már nem?
Ha szigorú szabályozás van a kutyákra vonatkozóan, akkor csak van valami a haszonállatokra értendően is!?

Lehetne egyezkedni velük, de úgy őszintén én egy darab csirkét se szeretnék hallani, látni, szagolni a kert túloldaláról!

Mik azok a hangok, amik konkrétam keresztbe vágják a pihenést és persze mindig egy hétvégi napot? Mutatjuk galériánkban