Húzni a lóbőrt, feltalálni a spanyolviaszt, szidni valakit, mint a bokrot: honnan erednek népszerű közmondásaink?

Borítókép: Húzni a lóbőrt, feltalálni a spanyolviaszt, szidni valakit, mint a bokrot: honnan erednek népszerű közmondásaink? Forrás: Unsplash/Anotherxlife
Szinte napi szinten használjuk a népszerű közmondásokat, melyek a magyar nyelv szerves részeként különböző szituációkra és egyes emberi tulajdonságokra értendők. Ha kicsit jobban belemélyedünk, rá kell jöjjünk, olykor fogalmunk sincsen, melyik szólásmondás honnan ered. Ennek néztünk kicsit utána.

Rengetegszer átsiklunk egy-egy szólásmondás igazi értelme felett, hiszen míg pontosan tudjuk, mit jelent, általában fogalmunk sincsen, vajon honnan eredeztethető. Mégis ki találta ki őket, mi közük van a való élethez, és miért azt mondjuk egyes helyzetekre, amit?

Szép magyar anyanyelvünk tele van olyan mondatokkal, melyek komoly mögöttes jelentéssel bírnak. Egyes fordulatokat és kifejezéseket nem szó szerint kell érteni, hiszen a mindennapokra levetítve átvitt értelemben kell rájuk gondolni. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk magát a közmondást, bár egyértelműen tudjuk, mire vonatkozik, arról halvány lila gőzünk sincsen, honnan ered vagy éppen miként alakult ki. Tessék, még csak el sem kezdtük részletezni őket külön-külön, máris felbukkant a szövegben a „halvány lila gőz”. Rendszerint akkor használjuk, ha fogalmunk sincs valamiről, még csak tippünk, ötletünk sem. Jelen esetben a gőz vélhetően az emberi tudatra, elmére és a benne csapongó gőzre vonatkozik, a lila szín pedig feltételezhetően az ismeretlenre és a ködös sejtelmességre utal. A gőz helyettesítésére szoktuk használni a „dunsztot” is, azaz „halvány dunsztunk sincsen valamiről”. Ezt egyes elméletek szerint germán ajkakról vettük át, hiszen a dunst német szó magyarul ködöt jelent.

Forrás: Pexels/Andrea Piacquadio

Egy kis közmondás-történelem

Az első hiteles feljegyzések a közmondásokról az i.e. 3. évezredre tehetők, Mezopotámiában. A sumérok az iskolákban is alkalmazták őket tanító célzattal, hiszen erkölcsi tartalmuk miatt kiváló tananyagnak számítottak. Az ókori görög irodalom Arisztotelészt mint közmondásgyűjtőt tartja számon, és míg ezek a mondatok kezdetben csak híres emberektől származtak, később már szájról szájra terjedtek, és begyűrűztek a képzőművészetbe és a kultúra eltérő rétegeihez egyaránt.

Az 1500-as évektől a közmondás gyűjtemények megszaporodtak, Magyarországon pedig az elsők között 1598-ban jelent meg az első közmondásos kiadvány. A 16-18. században már megpróbálták értelmezni (és úgy leírni) a közmondásokat, később ezt a folklórjelenséget kutatni és vizsgálni is kezdték tüzetesebben, ma pedig több száz szólásmondást ismerünk, melynek egyes típusait gyönyörű anyanyelvünk változatos megfogalmazásokban tárja elénk.

Ismerd meg galériánkból, mi néhány szólásmondás eredete!