Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Egy szegény grófi család ötödik gyermekeként született, 16 éves korára pedig elvégezte az összes iskolát, amely akkoriban egy lánynak egyáltalán lehetséges volt. Nagyon érdekelték a természettudományok, ezért szeretett volna továbbtanulni, de ez akkoriban lehetetlen volt. 18 évesen férjhez ment, teherbe esett, és az első szülése után a nőgyógyászat és az orvostudományok felé fordult az érdeklődése. 25 évesen megtudta, hogy Svájcban már járhatnak egyetemre a nők, és ezért engedélyt kért a férjétől, hogy beiratkozhasson az ottani egyetemre. Engedélyt kapott, de pénzt nem, sőt, amikor ennek ellenére a tanulmányai mellett döntött, akkor férje megtiltotta, hogy magával vigye a fiát. Így aztán Hugonnai Vilma egyedül indult Svájcba, ahol az egyetem alatt dolgozott, hogy legyen miből fizetnie a tanulmányait. Diplomavédése után a zürichi sebészeten dolgozott orvosként, de a svájci karrierjét hátrahagyva visszatért Magyarországra 1880-ban, mert nagyon hiányzott neki a kisfia.

Megijedtek tőle

Itthon azonban nem dolgozhatott, mert a diplomáját nem akarták elfogadni, nehogy véletlenül ezt a fura asszonyt még több nő kövesse. A sok kifogás között elhangzott az is, hogy a grófnőnek nincs érettségije, ezért Vilma 34 éves leérettségizett, második nőként Magyarországon. Trefort Ágoston akkori közoktatási minisztertől hiába két többször időpontot az orvosnő, nem akarta fogadni és rettentően félt attól, hogy ez a kivételes nő felforgatja az itthoni bevett életet. Neki lett igaza, mert Vilma nem tett le a céljáról, egyre hangosabb szószólója lett a női egyenjogúságnak. Férje egyre nehezebben viselte a felesége céljait, nehezményezte, hogy dolgozik és pénzt keres, ezért 1884-ben elváltak. 1887-ben ment férjhez újra az orvosnő, akkor már a saját választása szerint. A vegyész férj egyenrangú partnerének tekintette a feleségét, Vilma pedig 40 évesen megszülte a közös kislányukat. A magyar kormány végül 1895-ben rendelkezett a nők bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti képzéséről. A grófnő újból kérte zürichi diplomájának elismerését, de erre várnia kellett, hosszas procedúra kezdődött, amelynek során előírtak neki három szigorlat letételét.

Hugonnai Vilmát 1897-ben, csaknem két évtizeddel svájci diplomájának megszerzése után avatták doktorrá. Így ír róla Nyáry Krisztián:

Amikor 1922-ben meghalt, egyetlen orvosi szaklap sem emlékezett meg róla.

Brunszvik Terézia, az óvodaalapítÓ

Édesapja korai halála után özvegységre jutott édesanyjával az 1800-as évek elején Magyarországon és Bécsben lakott, később húgával, az özvegy Jozefin grófnővel, és annak két fiával Oroszországban, azután Svájcban élt. A feljegyzések szerint 1824-ben Martonvásáron ő állította fel az első karácsonyfát Magyarországon. Nagyon fontosnak tartotta az oktatást.

1828-ban megszervezte a krisztinavárosi ipariskolát. Az első óvodát, azaz kisdedóvót, ő nyitotta meg a Habsburg Monarchiában, 1828. június 1-jén, Angyalkert név alatt, édesanyja budai házában, a mai Mikó utca és Attila útsarkán. Az óvoda első óvó-nevelője Kern Máté volt. 1829-ben a cselédlányok oktatására cselédiskolát hozott létre.

1836-ban egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére. Még 11 óvodát indított útjára, haláláig 80-ra nőtt a számuk. Unokahúgával, Teleki Blankával (Brunszvik Karolina és Teleki Imre gróf leányával) tevékenyen részt vett az első magyar nőnevelő intézet létrehozásában. Mindemellett remekül zongorázott, szavalt, rajzolt, festett, sőt, németül verseket is írt.

Teleki Blanka, aki leánynevelő intézetet nyitott

Teleki Blanka grófnő erdélyi arisztokrata családba született, édesanyja nővére volt Brunszvik Terézia, aki az első magyarországi óvodákat alapította. Külföldön festészetet, Budán pedig szobrászatot tanult, ami önmagában már azt jelenti, hogy a család sokkal haladóbb szellemű volt az akkoriban szokásosnál. Életére nagynénje hatott leginkább, aki magával vitte a külföldi útjaira.

1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol tényleg szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között ott volt Vasvári Pál , Hanák János és Leövey Klára is. A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. Mivel a szabadságharc bukása után forradalmárokat rejtegetett, ezért elfogták és a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte. 1857-ben szabadult amnesztiával, és soha többé nem tért haza Magyarországra.

Simon Böske, az első szépségkirálynő

1925-ben előbb a Keszthelyi Korzó Szépévé, majd a Balaton Tündérévé választották. Mindegyik versenyt a Színházi Élet című lap szervezte. A Balaton Tündére címért a tóparti városok Korzó Szépei versengtek Siófokon, a Korzó Szépe címet olvasói szavazatok alapján lehetett elnyerni. Simon Böske 20 évesen lett a Miss Hungária szépségverseny győztese, azaz 2018 versenyző közül Magyarország legszebbje. Így ő volt az első szépségkirálynő, aki a Miss Europe-on szintén első helyezést ért el 1929-ben. A versenyen 16 országból indultak, szóval szoros volt a mezőny. A szervezők úgy tervezték, hogy Simon Böske részt vesz az Amerikában megrendezésre kerülő Miss Universe versenyen is, de ez nem jött össze. A fiatal lány hirtelen nagyon népszerű lett, és nemcsak itthon, de külföldön is, hírességek fogadták és ostromolták a kegyeikkel. Nemcsak Európában, de Amerikában is filmszerepeket ajánlottak neki, amelyet ő rendre visszautasított, mert nem kívánt sztár lenni. Helyette férjhez ment egy textilkereskedőhöz, de a frigy nem tartott sokáig, és elváltak. Második férje azonban jó választásnak bizonyult, Jób Dániellel, a Vígszínház művészeti igazgatójával együtt maradtak. Szerencsésen túlélték mindketten a holokausztot, Böske 1970-ben, agysorvadásban halt meg 61 évesen.