Toronyórát lánccal? Avagy mennyire lehet túltolni a ballagást?
A Facebook-csoportokban böngészve és a közvetlen környezetünkben is egészen elképesztő sztorikkal találkozunk a gyerekek bölcsis, ovis ballagásával kapcsolatban. Tanácstalan nagymamák érdeklődnek, nem maradnak-e le túlságosan az átlagtól, ha „csak” százezer forint értékben tudnak az oviból ballagó unokájuknak kedveskedni valamivel. Mások azt kérdezik, a távoli rokon gyerkőcének milyen drága ajándékot vegyenek a bölcsis ballagására.
Megint másoknál már a háromévesek dizájnerruhában, tökéletesen beszárított hajjal fotózkodnak a bölcsi bejáratánál, mert hát ez mégis csak egy korszak vége… de olyanról is hallottunk, akinél az ovis ballagás felért pompában egy luxusesküvővel.
Miről szól egy méregdrága ballagás?
A fő kérdés szerintem az, hogy a szülők mit akarnak mutatni, illetve kompenzálni a gyerek ballagására elszórt százezrekkel. Magukat akarják megnyugtatni, hogy mindent megadnak a kicsiknek, amit őt anno nem kaptak meg? Vagy épp arról van szó, hogy a rohanó hétköznapokban kieső szeretetet, törődést, közös időt próbálják anyagiakkal helyettesíteni?
Persze, vannak, akik egyszerűen csak úgy érzik, szeretnének minden megadni a gyerekeiknek. Ezzel önmagában nincs is semmi baj, de egy bölcsisnek, ovisnak még fogalma sincs, mennyibe került a ruhája vagy a frizurája élete első ballagásán. Ahogy egy ovis sem feltétlen értékeli többre a tabletet egy hintánál vagy egy saját kerti bunkernél, amit Apával közösen építenek. Szóval a lényeg szerintünk csak az, hogy a gyerekek akkor is érezhetik, hogy megvan mindenük, ha a ballagásuk nem kerül százezrekbe vagy épp milliókba. Amik nekik igazán számít, az a törődés, az odafigyelés és persze, hogy érezzék a szüleik feltétel nélküli szeretetét. A ballagásukon, és a hétköznapokon is.