A borról először az jut eszembe, hogy …

A nagyszüleim szőlőhegyén álló kis présház, ahol mindig must illatú volt a levegő. Kisgyerekként sokat jártunk fel a hegyre, segítettem nagymamámnak kapálni, szőlőt kötözni, és mindig jóízűen dézsmáltam a friss, édes vagy éppen még éretlen, savanyú szemeket. Bár a nagyszüleim nem voltak bortermelők, a saját szőlőtermésből mindig készítettek házi bort, amit nagypapám rendszerint szódával fogyasztott az ebédhez.

A legszebb boros élményem…

Az idei nyárhoz kötődik. Minden vágyam volt, hogy legyen egy saját, mesebeli, természetben megbújó hely, ahova a szeretteimmel és a barátaimmal bármikor el tudunk vonulni a város zajától. A vágyam tavaly ősszel teljesült egy erdei faház formájában. A berendezkedést követően aztán ahogy beköszöntött a jó idő, szinte nem volt olyan alkalom, hogy ne koccintottunk volna ennek örömére.

OLVASS TOVÁBB!