40 évesen találtam rá a G-pontomra, azóta el se akarom engedni
„Megmondom őszintén, kicsit zavarban vagyok és szégyellem is magam. Mintha az elmúlt 20-25 évben egy másik moziban ültem volna, valami nagyon fontos dologról lemaradva” – kezd bele a történetébe a negyven éves, kétgyermekes anyuka.
„Gáborral, a férjemmel fiatalon jegyeztük el egymást, amikor még javában az egyetemre jártunk mindketten. Szinte együtt nőttünk fel, fiatalos lendülettel tapasztalgattuk ki egymás testét-lelkét ezekben a kezdeti években. Az esküvőnk után nem siettünk, élveztük a szabadságot; azt, hogy végre éljük a „felnőtt” létet. Dolgozunk, bulizunk és végre kettesben vagyunk, egy külön lakásban, ahol kedvünkre szexelhetünk is; bármelyik szegletben, a nap bármelyik órájában. Aztán jöttek a gyerekek; akiket persze a legnagyobb örömmel és boldogságban vártunk; viszont
Szokványos történet, azt hiszem. Én akkoriban folyton kimerült voltam, konkrét emlékeim is alig vannak azokból az időkből. Egy homályos massza az egész: loholtam a teendőim, a kicsik után; este pedig, mikor hulla fáradtan beestem az ágyba, semmi mást nem kívántam, csak a csendet és a nyugalmat – és hogy mindenki hagyjon békén. Gábor paplan alatt matató kezét rendre félretoltam és mély álomba zuhantam, amint a fejem párnát ért. Szegény, egy ideig még próbálkozott, de a legfájdalmasabb az volt, amikor már azt sem. Vagyis csak elvétve. Olyankor én is - nagy nehezen - felcsiholtam magamban a szikrát, amikor pedig az ismerős mozdulatokkal simogatni kezdett és belém hatolt, akkor persze már nem bántam, hogy hagytam magam belevinni a dologba. Mégis egyre kevesebbszer jutottunk el idáig.
Emlékszem, milyen sokat gondolkodtam akkoriban azon, hogy vajon valami baj van-e velem; mert egészen őszintén nem is kívántam a szexet, a férjemet. Megijedtem, hogy akkor ennyi volt, lehet, hogy így maradok egész életemben? Kísérletezni kezdtem; remélve, hogy a testem a régi, megszokott extázissal reagál, ha magamat kényeztetem az ismerős mozdulatokkal. A csiklóm megnyugtatott, tudta a „dolgát”: hevesen, hatalmasakat élveztem, némi szégyenérzet kíséretében. Azt is csak azért, hogy ezt miért nem a férjemmel élem át, pontosabban amiatt, hogy vele miért nem élek át szinte semmit.
Gábor pedig azzal kompenzált, hogy egyre később jött haza az irodából, amikorra már mindenki az igazak álmát aludta, én is édesdeden, a hitvesi ágyunkban. Egy ördögi körbe keveredtünk.
ami tökéletesen kielégítette az igényeimet, a férjemet pedig kötelességszerűen „letudtam”, amikor már úgy láttam, szétfeszíti a vágy.
Utólag azon csodálkozom, hogy bírta; hogyhogy nem keresett mást, nem feküdt le senki mással abban a nagyon kritikus időszakban. Kitartott mellettem, amiért örökre hálás leszek neki. De hogy jön ide a G-pont? Képzeld, bizony utána olvastam. Beleástam magam az önkielégítés rejtelmeibe, és felpiszkált a gondolat, hogy az is lehet, hogy nekem nincs is ilyenem - de lesz ami lesz, addig gyakorlatozom, míg rá nem találok. Nos, akkor most elmondom, nagyon is van.
Amiről addig úgy hittem, hogy valamiféle homályos mítosz, egy tündérmese; az első olyan alkalommal, amikor felkészülten álltam neki a maszturbálásnak; ágaskodva, epekedve várta a kezemet, és olyat élveztem, mint még életemben soha. Ehhez képest egy csikló izgatás semmi, én azóta csak így csinálom legalábbis. Az orgazmus, amit átéltem sokkal elementárisabb, olyan mindent elsöprő, „kő-kövön” nem marad érzés azóta. Miért kellett ehhez vagy 25 év? Fogalmam sincs, így alakult.
Mindenesetre azóta szorgalmasan edzem magam; és azt vettem észre, hogy az utóbbi hetekben Gáborra is másként nézek. Ha csak arra gondolok, hogy belém hatol, hogy magamba zárom, határozottan érzem, hogy a G-pontom környéke őrjítően bizseregni kezd, éget; nem hagy nyugodni. Úgyhogy felbátorodtam és az egyik este már „bemutattam” őket egymásnak, mondhatom hatalmas sikerrel. Szóval hello G-pont, nagyon örülök, hogy rád találtam és hogy neked köszönhetően meglehet, a visszautat is a férjemhez.”