– Pontosan milyen típusú megbetegedés az allergia? Milyen szerepet játszik a kialakulásában az öröklődés, illetve mennyire befolyásolják olyan tényezők, mint a táplálkozás, az életmód?

– Az allergia egy olyan immunológiai válaszreakció, amely során a szervezet túlérzékenyen reagál egy egyébként ártalmatlan környezeti anyagra – például pollenre, állatszőrre vagy élelmiszer-összetevőre. Kialakulásában a genetikai hajlam meghatározó tényező: ha az egyik szülő allergiás, a gyermeknél 30–50%-kal nő az esélye annak, hogy valamilyen típusú allergia nála is kialakul. Amennyiben mindkét szülő érintett, ez az arány akár 60–80%-ra is emelkedhet. Ez arra utal, hogy az immunrendszer működésének bizonyos mintázatai – például a túlzott válaszkészség – öröklődhetnek.

Egészséges immunrendszer esetén a szervezet a potenciálisan veszélyes kórokozók – például vírusok, baktériumok – ellen lép működésbe. Allergia esetén viszont az immunrendszer „téved”, és teljesen ártalmatlan anyagokat is fenyegetésként azonosít. Az immunrendszer aktiválódásával gyulladásos folyamatok indulnak be: felszabadulnak különböző gyulladásos mediátorok, köztük a legismertebb, a hisztamin. A hisztamin fokozza az erek áteresztőképességét, irritálja a nyálkahártyát és idegvégződéseket, aminek következménye lehet a viszketés, orrfolyás, könnyezés, bőrkiütés vagy súlyosabb esetben akár hörgőgörcs és légzési nehézség is. Fontos hangsúlyozni: nem maga az allergén váltja ki a tüneteket, hanem a szervezet rá adott eltúlzott immunválasza.

– Mi az oka annak, hogy az egyik ember szervezete túlreagál bizonyos anyagokra, míg a másiké nem?

– Az öröklött hajlam mellett más tényezők is szerepet játszanak. Létezik például egy gyakori genetikai eltérés, az úgynevezett polimorfizmus, amit MTHFR-mutációnak nevezünk – ez az angol „methylenetetrahydrofolate reductase” gén rövidítése – és a magyar lakosság csaknem 40%-ánál jelen van. Ez a gén a metilációs ciklust szabályozza, amely többek között a szervezet méregtelenítésében is kulcsszerepet játszik. Ha ez a folyamat nem működik megfelelően, a szervezet érzékenyebben reagálhat a környezeti terhelésekre – például vegyszerekre, légszennyező anyagokra, vagy akár az olyan természetes allergénekre, mint az állatszőr vagy a pollen.

Vagyis míg valaki képes problémamentesen lebontani és kiválasztani ezeket az anyagokat, addig másnál – akinek például van MTHFR-mutációja – ezek túlterhelést okozhatnak, és fokozhatják az allergiás reakciók kialakulásának esélyét. Ez magyarázza például azt is, miért lesz valaki érzékeny egy adott parfümre vagy akár macskaszőrre, míg más semmilyen tünetet nem tapasztal. Ez a genetikai eltérés a hisztamin-anyagcserét is befolyásolhatja, vagyis azt, hogy milyen mértékben szabadul fel hisztamin az immunreakció során. Emiatt fordulhat elő, hogy míg egyik ember legfeljebb egyet tüsszent egy pohár vörösbor elfogyasztása után, másnál kipirulás, fejfájás vagy emésztőrendszeri panaszok is megjelennek – ez is egyfajta túlérzékenységi reakció.

A genetikai tényezőkön túl fontos szerepet játszik az is, hogy milyen gyakran találkozunk az adott allergénekkel. Minél gyakoribb a kitettség, annál nagyobb az esélye, hogy a szervezet idővel „telítődik”, és allergiás reakcióval válaszol. Ezt látjuk például a hajfestékek vagy bizonyos kozmetikai összetevők esetében is: valaki sokáig gond nélkül használja, majd egy ponton túl kialakul az allergia. A túlterhelés gyakori a fejlett társadalmakban, ahol rengeteg vegyi anyaggal, adalékkal, mesterséges összetevővel találkozunk napi szinten. A probléma gyakran nem az egyes anyagokkal van, hanem azzal, hogy a szervezet állandóan ki van téve ezeknek – így a reakciók összeadódnak. Ugyanaz az anyag, ami korábban nem okozott gondot, idővel allergiás választ válthat ki, egyszerűen azért, mert a szervezet nem tudja már megfelelően feldolgozni.

– Míg a korábbi generációk idejében – például a nagyszüleink korában – jóval ritkábban fordult elő allergia, ma egyre többen küzdenek vele, még akkor is, ha nincs genetikai hajlamuk. Mi ennek a jelenségnek a magyarázata?

– A nagyszüleink idejéhez képest ma egészen más környezeti és életmódbeli tényezők hatnak ránk. Az egyik legjelentősebb változás, hogy mára szinte kényszeresen sterilizálunk mindent. Ennek egyik következménye, hogy jelentősen csökken a szervezetünkben élő jótékony mikroorganizmusok, a mikrobiom tagjainak száma és sokfélesége, pedig ez a mikrobiom – különösen a bélrendszerben és a bőrön élő baktériumflóra – kulcsszerepet játszik az immunrendszer működésében. A mikrobiom összetételét több tényező is befolyásolja, például a szülés módja (hüvelyi szülés vagy császármetszés), a szoptatás (vagyis hogy kapott-e anyatejet a baba), illetve az első életévekben tapasztalt környezeti ingerek. Egy túlságosan steril, tisztítószerekkel telített környezet gátolhatja a mikrobiom természetes fejlődését, ezáltal gyengítheti az immunrendszer toleranciáját – ami hozzájárulhat az allergiás reakciók kialakulásához.

A másik fontos tényező a modern életvitelből fakadó környezeti terhelés. A városi levegő szennyezettsége – például a kipufogógázok – mellett a csapvízben található szennyeződések, bizonyos nehézfémek, vagy akár a fogászati anyagokból felszabaduló anyagok (pl. higany, amalgám) is hozzájárulhatnak az immunrendszer túlérzékenységéhez.

A háztartásokban használt eszközök és anyagok szintén jelentős szerepet játszanak. Ilyenek például a ftalátok, a BPA (biszfenol-A) és a mikroműanyagok, amelyeket már kimutattak az emberi placentában is – vagyis a magzat már az anyaméhben találkozhat ezekkel. Egyes kutatások szerint már az apai oldalon, spermamintákban is megjelennek ezek a szennyeződések, így generációkon átívelő hatásról is beszélhetünk. Ezekhez jönnek még a kozmetikumok – gyakran indokolatlan, túlzott használatuk –, valamint az élelmiszerek révén bevitt vegyszermaradványok: permetezőszerek, gombaölők, glifozát, aflatoxinok és egyéb szermaradványok. Ezek mind rombolják a bélmikrobiom egyensúlyát. A bélflóránk nagyjából 500 milliárd baktériumból áll, de ha ez az egyensúly felborul – például iparilag feldolgozott, tápanyagban szegény ételek fogyasztásával – akkor a hasznos baktériumok háttérbe szorulnak, és a kóros, gyulladást keltő mikrobák kerülnek túlsúlyba. Ilyen környezetben az allergiás reakciók kialakulása is jóval valószínűbbé válik.

Végül, de nem utolsósorban az elmúlt évtizedekben Magyarországon – és világszerte – rendkívül elterjedt és gyakran indokolatlan volt az antibiotikumok használata. Ezek a szerek ugyan hatékonyak a bakteriális fertőzések ellen, de közben elpusztítják a mikrobiom hasznos tagjait is. Így a gyakori antibiotikumhasználat tovább gyengíti azt a biológiai védőhálót, amely az allergiák megelőzésében is kulcsszerepet játszana.

– Gondolom nemcsak az antibiotikumok használata problematikus, hanem az is, hogy sokszor már egy enyhe fej- vagy hasfájásra is automatikusan gyógyszert veszünk be.

– A nem-szteroid gyulladáscsökkentők – például az ibuprofen, a diclofenac – gyakori és sokszor indokolatlan használata is jelentősen hozzájárul a mikrobiom károsodásához. Egyetlen antibiotikum-kúra akár 18 hónapra is képes eltüntetni a bélrendszerből bizonyos jótékony baktériumtörzseket – és nem garantált, hogy ezek valaha visszatelepíthetők. Egy-egy antibiotikum-kúra után sokan tapasztalják, hogy megváltozik az emésztésük, meghíznak, ennek pedig az az oka, hogy a kórokozókkal együtt a szénhidrát-anyagcserét és testsúlyszabályozást segítő baktériumok is eltűnnek, és ezeket gyakran sem probiotikumokkal, sem prebiotikus étrenddel nem lehet hatékonyan pótolni. A bélmikrobiom egy komplex, egymással együttműködő kolóniarendszer. Nem elég egyszerűen „bevinni” egy jótékony törzset, mert ha a környezet nem kedvező a számára, vagy ha a már jelen lévő, domináns – úgynevezett „rossz” – baktériumok kiszorítják, nem képes tartósan megtelepedni.

– Mindez hogyan függ össze az allergiás tünetek megjelenésével?

– A bélrendszer jó állapotához nélkülözhetetlenek azok a baktériumok, amelyek gyulladáscsökkentő hatású rövid láncú zsírsavakat – például vajsavat – termelnek. Ha ezek hiányoznak, az immunrendszer nem jut elég támogatáshoz, és ennek következtében túlzott, indokolatlan immunreakciók alakulnak ki. A bélfal belső nyálkahártyáját szintén jótékony baktériumok védik, kolonizálják. Ha ez a védőréteg meggyengül, a kóros baktériumok közvetlenül a bélfalhoz férhetnek. Ez vezet az úgynevezett áteresztő bél szindrómához, amikor a bélfal már nem szűri meg hatékonyan a bejutó anyagokat, és számos, normál esetben ártalmatlan részecske kerülhet a véráramba. A szervezet ezt veszélyként érzékeli, és immunválaszt indít – hiszen azt hiszi, hogy betolakodó támadta meg. Ilyenkor szabadulnak fel gyulladásos mediátorok, például a hisztamin, amely számos allergiás tünetért felelős. Ezért tapasztalhatjuk, hogy viszketés, bőrkiütés, orrfolyás, fejfájás vagy szédülés jelentkezhet.

– Beszéljünk a stresszről is, amelynek szintén van köze az allergia kialakulásához illetve súlyosbodásához!

– A stressz közvetlenül befolyásolja az immunrendszer működését. Krónikus stressz hatására gyulladásos folyamatok indulnak el a szervezetben, és ez hosszú távon hozzájárulhat az allergiás reakciók súlyosbodásához. Stressz hatására csökken a bélrendszer jótékony baktériumainak száma is – a mikrobiom összetétele felborul, és ez közvetetten rontja az immunválasz minőségét, ezen kívül a bélfal védőnyálkahártyája – amelynek az a szerepe, hogy a szervezetet védje a káros anyagok véráramba kerülésétől – is károsodik. Ha ez a védőgát meggyengül, könnyebben alakul ki a már említett áteresztő bél szindróma, ami súlyosbíthatja a már meglévő allergiás tüneteket, sőt, akár újakat is kiválthat.

Ezért szoktam hangsúlyozni: a stresszkezelést nem akkor kell elkezdeni, amikor már krízis van. Ugyanúgy edzeni kell a nyugalmi, paraszimpatikus idegrendszert, mint az izmokat – például napi öt perc légzéstechnika, meditáció, séta vagy rendszeres testmozgás segíthet a stresszválasz csökkentésében. Így, ha mégis jön egy stresszhelyzet, a szervezet nem reagál rá olyan hevesen – például nem szabadul fel annyi kortizol, ami további problémákat okozhatna.

– Van esetleg még más tényező is, ami különösen súlyosbíthatja az allergiás tüneteket?

– Léteznek például IgG típusú ételérzékenységek – ezek nem azonnali, hanem késleltetett reakciókat okoznak, és gyakran nehezebben felismerhetők. A legismertebb ezek közül a gluténintolerancia, amely esetén a glutén fehérje vált ki immunválaszt és okoz gyulladásos reakciókat – különösen akkor, ha a bélflóra nincs egyensúlyban (ez nem összekeverendő a cöliákiával, amely egy autoimmun lisztérzékenység).

Az alvászavarok és szorongás ilyen esetekben gyakran hisztaminreakció következményei is lehetnek. A máj próbálja lebontani a felesleges hisztamint, de ha túlterhelt – például a bevitt toxinterhelés miatt –, ez nem sikerül hatékonyan. Ilyenkor az antihisztamin rendszeres szedése sem segít, mert bár átmenetileg csillapítja az allergiás tüneteket, hosszú távon azonban ronthatja a helyzetet: ezek a gyógyszerek ugyanis gátolják a DAO (diamin-oxidáz) enzim működését, ami a szervezet saját hisztaminlebontó mechanizmusa. Így idővel a szervezet még érzékenyebb lesz a hisztaminra. Ezért a valódi megoldás nem pusztán a tünetek csillapítása, hanem a bélflóra és a máj támogatása: ha a máj jól működik, hatékonyabban tudja lebontani a szervezetben felhalmozódó toxinokat – így az allergiás és gyulladásos reakciók is enyhülhetnek.

– Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy a máj az egyik legleterheltebb szervünk manapság.

– A mindennapi életünk során rengeteg toxinnal találkozunk – vegyszerekkel, gyógyszermaradványokkal, környezeti szennyező anyagokkal. Ezek nagy része a májon keresztül ürülne ki, de ehhez működőképes, tápanyagokban gazdag belső környezetre lenne szükség. A probléma az, hogy sok ember étrendjéből hiányoznak azok az alapvető tápanyagok – például B-vitaminok, telítetlen zsírsavak, aminosavak –, amelyek szükségesek a máj méregtelenítő folyamataihoz. Ezért sok esetben nem az a gond, hogy a máj „szennyezett”, hanem az, hogy egyszerűen nem tudja elvégezni a feladatát, mert nem kapja meg az ehhez szükséges támogatást.

Problémát jelent az is, hogy a szezonalitás is teljesen eltűnt az étrendből. Holott tavasszal például megjelennek a keserű zöldek – mint a tyúkhúr vagy a gyermekláncfű –, amelyek természetes módon segítik a máj működését, serkentik az emésztőenzimeket, és prebiotikumként táplálják a jótékony bélbaktériumokat. A hagyományos orvoslási rendszerek – például a kínai orvoslás – évszakhoz kötötten tekintenek a máj tisztítására, nem véletlenül.

– Ráadásul sokan nem is gondolják, hogy a túlzott cukorfogyasztás is erősen megterheli a májat.

– A nem alkoholos zsírmáj mára gyakorlatilag népbetegséggé vált. Egyre több fiatalnál is diagnosztizálják, elsősorban a magas fruktózfogyasztás miatt. Nem a természetes, a gyümölcsökben található fruktózzal van baj, hanem az ipari, szirup formájú fruktózzal, amit „kukoricaszirup”, „glükóz-fruktóz szirup” vagy „invertcukor” néven használnak szinte minden csomagolt élelmiszerben. Ez a típusú fruktóz a májban raktározódik el, és ha a napi energiafelhasználás nem fedezi a bevitt mennyiséget – márpedig általában nem –, akkor zsírrá alakul, és fokozatosan kialakul a zsírmáj.

– Mi a helyzet az olyan bőrproblémákkal, mint az ekcéma, amely jellemzően allergia alapú elváltozás?

– Az ekcémát gyakran felületi problémaként kezelik – szteroidos krémekkel, gyulladáscsökkentő szerekkel –, miközben a valódi ok sok esetben a bélrendszer egyensúlyának felborulása. Az áteresztő bél szindróma itt is kulcsszerepet játszik: ha a bélfal védőrétege meggyengül, olyan anyagok jutnak a véráramba, amelyeknek nem kellene ott lennie. A szervezet ezeket „betolakodóként” azonosítja, és immunreakciót indít – ami akár a bőrön is megjelenhet, ekcémás tünetek formájában.

A legújabb mikrobiom-vizsgálatok már azt is kimutatták, hogy bizonyos kóros baktériumfajták jelenléte összefüggésbe hozható az ekcéma tüneteinek erősségével. A gyógyulás érdekében ilyenkor nemcsak a bélflóra egyensúlyának visszaállítása a cél, hanem a máj és a nyirokrendszer támogatása is elengedhetetlen. A nyirokrendszer hasonló elven működik, mint a keringési rendszer, csak itt nem vér, hanem nyirokfolyadék áramlik. Ha ez a rendszer nem aktív – például mozgáshiány, kevés izzadás miatt – a folyadék pangani kezd, és ezzel együtt a méreganyagok is felhalmozódnak. A sejtek ezeket próbálják kiszűrni és feldolgozni, de túlterhelődnek. Ilyenkor a megoldást a természetes támogatási formák jelenthetik: a szárazkefés ledörzsölés, a nyirokáramlást serkentő mozgásformák, és a megfelelő hidratáltság. A bélrendszer regenerálásához nélkülözhetetlenek a prebiotikus rostok, a gyulladáscsökkentő zsírsavak, és az olyan ételek, amelyek segítik a bélfal regenerálódását. Ekcéma esetén különösen fontos kerülni a finomított cukrot, a glutént, az alkoholt, a gyorsan felszívódó szénhidrátokat és a transzzsírokat, mert ezek nemcsak az immunrendszert terhelik, hanem a gyulladásos folyamatokat is fokozzák.

A gyakorlatban azt látom, hogy ekcémás pácienseknél gyakori a telítetlen zsírsavak hiánya is. A ligetszépe-, lenmag- és a borágóolaj segíthetnek az egyensúly helyreállításában. Ezen kívül vannak olyan teák és készítmények, amelyek támogathatják a máj- és bélrendszert, valamint a nyirokáramlást. A homeopátia és a Schüssler-sók például kifejezetten jól működhetnek allergiás tüneteknél, különösen a hisztaminreakciók enyhítésében.