Nincs még egy olyan gyümölcs a piacon, mint az alma, aminek annyi fajtáját láthatjuk a boltok polcain, hogy szinte megkülönböztetni sem tudjuk, melyik milyen. Persze, a szín elég meghatározó tényező, bár annak ellenére, hogy a gyümölcsöknél elterjedt tény, hogy minél színesebb vagy erőteljesebb árnyalatú valami, annál érettebb, az almáról ez már nemigen mondható el. Gondoljunk csak a zöld almára, ami lehet édes és savanyú egyaránt, és igen egészséges, magas tápértékkel rendelkező gyümölcs. És hát, szegény zöld almát kár lenne csak azért otthagyni a boltban, mondván, még éretlen, hiszen hiába várjuk tőle, hogy bepirosodjon, sosem fog.

A zöld alma pedig csak egy a többi közül, hiszen oly sok féle almát megkülönböztetünk még. Ez a finom gyümölcs, édes ízén kívül talán megfizethető árának is köszönheti népszerűségét, habár abban talán mind egyetérthetünk, hogy vannak olyan fajták, amiknek darabjáért igen borsos árat kell fizetnünk. Rendkívül népszerű az Új-Zélandról származó piros színű lédús gála alma, de itt van még szintén élénk piros társa, a sokáig elálló, roppanós idared, melyet előszeretettel használunk kompótokba, lekvárokba és sütemények alapjaként egyaránt.

A jonagold Amerikából származik, édeskéz ízű, bő terményt adó almafajta, a jonathán első alapfajtája pedig az 1800-as években termett először Észak-Amerikában. Az 1868-ban Ausztráliában felfedezett granny smith zöld héjával, ám kissé savanykásabb ízével csalogat mindenkit, a golden pedig sárgás színű almatípus, amit puhább almahús és vastagabb héj jellemez. A starking alma kissé megnyúlt, lefelé csúcsosodó piros finom fajta, és itt van a tökéletes, lédús, roppanós húsú pink lady, amit talán joggal neveznek az almák királynőjének. Persze ezeken kívül még nagyon sok alma létezik, amit akár napestig sorolhatnánk, de talán ezek a legnépszerűbb fajtái ennek a csodás gyümölcsnek, mely számos tekintetben egészségünk szolgálatában állhat.

Az alma és a bűnbeesés

A legősibb gyümölcsünk nem egy iskolai- és vallási könyv lapján felbukkan. Bár a Biblia nem tud róla, hogy a tiltott gyümölcs tényleg alma lett volna, a keresztény hagyományokban általánosan elterjedt nézet, hogy Éva egy almát szakított le a tiltott fáról, amiből aztán Ádámunk is harapott egy nagyot. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy Éva egy almával vitte kísértésbe mind Ádámot, mind saját magát. És hát a művészet sem segített sokat abban, hogy elvonatkoztassunk az almától, mint édenkerti tiltott szimbólumtól, hiszen rengeteg festményen és egyéb művészeti alkotáson a bűnbeesést ezzel a gyümölccsel ábrázolják.

Olvasd el galériánkból, milyen áldásos hatásai vannak a lédús almának!