Javítja az agyműködést és szabályozza a vérnyomást: ezért érdemes sok articsókát fogyasztani!

Az Észak-Afrikában őshonos articsóka története igen régre nyúlik vissza, hiszen már az ókori görögök is fogyasztották egyedi íze miatt, a rómaiak pedig különböző egészségügyi problémák enyhítésére használták. Az articsóka kezdetben kizárólag a gazdagok kiváltsága volt, hiszen a jólétet és a tehetős életszínvonalat szimbolizálta, ezért csakis nívós ünnepségeken és vacsorákon szolgálták fel kulináris élményként. Később azonban a gasztronómiai kultúra szélesebb rétegei számára is elérhetővé vált.
Az évelő articsókát számos pozitív egészségügyi hatása miatt érdemes fogyasztani. Régebben azonban Magyarországon dísznövényként tartották számon; ekkor ugyanis nem takarították be a már megérett növényt, hanem gyűszűszerű, csodás bimbós lila virágfejeit dekorációs célokra használták fel. A növény akár két méter magasra is megnőhet a természetben, ha jól érzi magát, és 1,5 méter szélesre is terebélyesedhet.

Különleges ízélmény a konyhában
Ma már tudjuk, hogy amellett, hogy az articsóka egy dekoratív díszcserje, az egészség kapcsán is segítségül hívhatjuk, sőt, gasztronómiai szempontból is igen jelentős szerepet tölt be. Mivel Ázsián kívül szinte az összes kontinensen előfordul (napjainkra Kalifornia lett az elsődleges articsókatermelő vidék), ezért világszerte ismerik és kedvelik egyedi ízvilágát, sőt, a francia és az olasz konyha egyik kedvenc alapanyaga.
Rengeteg ételbe beletehetjük, hiszen akár sült, akár főtt állapotában rendkívül különleges ízzel ruházza fel a különböző gasztronómiai fogásokat. Az articsókának párolva édeskés, diós, földes íze van, a legtöbben a kelbimbóhoz hasonlítják. Kiváló szószokba és mártásokba, de párolva is tökéletesen kiegyensúlyoz egy-egy szaftos húsételt köretként. Friss íze miatt gyakorta tesszük pizzákra is, melyhez itt találsz egy szuper receptet!
Ha otthon szeretnénk kísérletezni az ültetésével, már most elvethetjük magjait cserepekbe, ahol szépen kicsíráznak, és 8-10 hét múlva már ki is tehetjük őket a földbe, hogyha a hőmérséklet már nem esik fagypont alá. Az articsóka kedveli a tápanyagdús, nedvesen tartott talajt, ahol legalább 6-8 órán keresztül közvetlen napfény éri.