Ma már milyen természetes, ha azt mondjuk, hogy "bekapok gyorsan egy aszpirint". Sok más gyógymód mellett sokunk fejfájását és egyéb fájdalmát csillapíthatja, enyhíti a megfázás, az influenza tüneteit. Utánajártunk, vajon mióta alkalmazzuk, honnan ered?

Az aszpirin megjelenése előtt a fűzfa kérgét használták fájdalomcsillapításra. Hippokratész, az "orvostudomány atyja" már Kr. e. 400 táján fűzfakéreg rágcsálását ajánlotta az asszonyoknak a szülési fájdalmak enyhítésére. A világ népei évszázadok óta ismerik, jóllehet a legutóbbi időkig nem értették a fűzfakéreg fájdalomcsökkentő hatását.

Az 1820-as években Németországban elkülönítették a varázserejű hatóanyagot, és a szalicil nevet adták neki. Később, még a múlt században előállították az acetil-szalicilsavat, de senki nem tudta, mit is lehetne kezdeni vele. Közben az emberek még mindig nyers formában alkalmazták a szert, amely - mint mondták - úgy égette a gyomrot, mint egy marék vöröshangya. Az aszpirint azután fejlesztették ki, hogy a németországi Bayer gyógyszergyár egyik fiatal vegyésze acetil-szalicilsavval némileg enyhíteni tudta ízületi gyulladásban lévő édesapjának a fájdalmát.

Hogy miért aszpirinnek nevezték el, máig vitatják. Az egyik magyarázat szerint a szó a Spiraea növénynemzetség nevéből ered, a szert ugyanis ennek a fajaiból is előállították. Az aszpirin tabletta a századfordulón jelent meg a patikákban. A bevonattól és a töltőanyagtól eltekintve azóta is szinte változatlan formában kerül piacra.

Fotók: Getty/Europress