Ez a cikk az ÉVA Magazin 2018-as 6. lapszámában jelent meg először „Felesleges teher" címmel.

Tudtad, hogy nemrég jelent meg a friss, ropogós új Éva Magazin? Kattints ide, ha tudni szeretnéd, hol veheted meg!

HÁNY KILÓ SZÁMÍT?

A 2018-as európai elhízás elleni nap (május 20.) egyik fő üzenete szerint az elhízás és a dohányzás a két legnagyobb gyilkos a világon. Nem túl szívmelengető szlogen, de a szakemberek sajnos hazánkban sem véletlenül kongatják a vészharangot: Magyarország az elhízottak és az emiatt fokozott egészségügyi kockázattal élők számát tekintve mind az európai, mind pedig a világrangsorban dobogós helyen szerepel. De vajon miért ekkora probléma pár pluszkiló?

„Az elhízás bizony nemcsak esztétikailag zavaró gond, hanem hosszan tartó, kiújulásra hajlamos betegség – kezdi dr. Gajdács Ágnes belgyógyász-obezitológus szakorvos, a MediFat Klinika igazgatója. – Ezt az állapotot a test zsírtartalmának kóros mértékű felszaporodása jellemzi, ami károsan befolyásolja a testi és lelki egészséget, illetve számos más betegség független kockázati tényezője is egyben. Túlsúlynak az elhízást megelőző, kisebb mértékű zsírfelesleggel járó állapotot nevezzük, ami ugyan még nem betegség, de egészségügyi szempontból már ezt is kórosnak tekintjük. És bár kevesebb szó esik róla, azt is fontos tisztázni, hogy az elhízás nemcsak testi tünet, hanem pszichoszomatikus betegség is, tehát élettani-lelki-társadalmi tényezőkkel függ össze. A táplálkozási szokásainkat befolyásoló családi, munkahelyi hatások, az élelmiszerek minősége, a mozgásmennyiségünkre ható társadalmi-gazdasági helyzetünk a reklámok, továbbá a pszichés állapotunk, a stressztűrő képességünk vagy akár a tudatalatti segítő vagy korlátozó hiedelmeink minden testi működésünkre hatással vannak, így az elhízás kialakulásához is hozzájárulnak, de természetesen a testi tünetek, esetünkben a súlyfelesleg vissza is hathatnak a lelkiállapotunkra.”

Éppen ezért a diagnózis felállítása is komplex folyamat, nem elég egy egyszerű szobamérleg hozzá: a szakemberek a pontos testmagasság, testsúly, testzsírszázalék, különféle körfogat- és bőrredővastagság mérése után határozzák meg az elhízás mértékét. A fő kérdés persze az, hogy mitől alakul ki túlsúly?

„Súlyfelesleg egyszerűen azért jön létre, mert több kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyit felhasználunk, ezért az energiaegyenlegünk pozitívvá válik – magyarázza az orvos. Nincs könnyű dolgunk, hiszen obezogén, azaz elhízást elősegítő környezetben élünk: a magas kalóriatartalmú élelmiszerek, olcsó üdítők, a technikai fejlődés kényelmes életmódot generált, a sok ülőmunka és a képernyő előtt, illetve autóban, buszon töltött idő miatt pedig az éber óráinknak legalább 50–70%-ában ülő testhelyzetben vagyunk, így a fizikai aktivitásunk drámaian lecsökkent. Sokan azt sem veszik figyelembe, hogy harminc év felett egyre mérséklődik az energiaszükségletünk.”

Emellett az étvágyszabályozási rendszer zavara is ludas lehet, sőt, olyan betegség is állhat a súlynövekedés vagy a fogyókúra sikertelenségének hátterében, mint az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség és a pajzsmirigy-alulműködés, amelyek orvosi terápiát igényelnek.

EZ NÁLAM GENETIKUS!

És vajon mi a helyzet a genetikával? Sokan okolják a génjeiket a túlsúlyért, mondván, már a nagymama és az anyuka is pont ilyen kerek volt. „Ez gyakori álláspont az érintettek körében, és nem igazán szoktak örülni a válaszomnak – mondja dr. Gajdács Ágnes. – Az emberi faj genetikai állományában ugyanis az utóbbi száz évben nem történhetett jelentős változás, így a gének önmagukban nem tehetők felelőssé az elhízás olyan rövid idő alatt bekövetkezett, járványszerű elterjedéséért, mint amit mostanában tapasztalunk, így kialakulásában egyértelműen az életkörülményeknek van elsődleges szerepük. De való igaz, hogy a genetikai állomány nagyban befolyásolja a folyamatot, ezzel magyarázható, hogy nagy egyedi különbségek vannak az elhízás kialakulásában. A leggyakoribb az úgynevezett poligénes elhízás, amelyben sokféle gén ugyan adhat egyfajta genetikai hajlamot, de ezt az életmódunkkal messzemenően befolyásolni tudjuk.

A táplálkozás, a testmozgás, a stressz, a szenvedélybetegségek, az alvásmennyiség, az élethez való hozzáállás, a családi, ismerősi kapcsolatrendszer és sok egyéb tényező igazoltan hatással van az örökítőanyagra, tehát az életmódunkkal ténylegesen befolyásolhatjuk a génkifejeződést, így például azt, hogy az elhízásra való hajlamunk utat törhet-e magának.”

Nagyon sokban múlik tehát rajtunk, hogy mihez kezdünk a felkúszó pluszkilókkal, de egy biztos: valamit érdemes tenni vele. Az elhízással ugyanis több mint ötvenféle betegség és kóros állapot hozható közvetlen kapcsolatba. Ilyenek például a szív és a keringési rendszer betegségei, a 2-es típusú cukorbetegség és az azt megelőző kóros állapotok, a mozgásszervi, a daganatos és az emésztőszervi betegségek, amelyek többségének a hasi, azaz alma típusú elhízás az oka. A jó hír, hogy túlsúlyosoknál már 10 százalékos testsúlyvesztés esetén csökken minden felsorolt betegség gyakorisága és súlyossága. Szakértőnk azt is elárulja, hogyan érdemes ezt elérni.

„A súly és a testösszetétel normalizálásában, illetve a betegségrizikó megelőzésében elsődleges a súly- és zsírfelesleg, ezen belül pedig a zsigeri zsírtömeg csökkentése – mondja az obezitológus. – Ebben segít a fizikai aktivitás fokozása, heti háromszáz perc közepes intenzitású testmozgás a fogyás ütemét is felgyorsítja. Fontos a hétköznapi életvitellel összefüggő mozgásadag növelése is. Törekedjünk a napi tízezer lépés megtételére, amelyet aktivitásmérővel követhetünk, ülőmunka esetén pedig óránként öt–tíz percre álljunk fel. Az elhízás diétás kezelésére mérsékelt kalóriabevitel mellett inkább az alacsony szénhidráttartalmú, úgynevezett lowcarb diétákat részesítsük előnyben megemelt fehérjebevitellel (25–30%), mert a kezdő időszakban így gyorsabb fogyás várható.”

SEGÍTSÉGGEL KÖNNYEBB!

Bizonyos esetekben, például nagy túlsúly esetén orvosi kivizsgálásra is szükség lehet a fogyókúra megkezdése előtt, vagy akkor, ha a szépen megindult fogyási folyamat hosszú időre megáll. „Ha emellett betegségek is fennállnak, az esetleg szükséges gyógyszeres kezelés mellett a súlycsökkentő étrendet dietetikus, a mozgásprogramot gyógytornász állítja össze, és optimális esetben a fogyási folyamatot obezitológus szakorvos menedzseli végig – mondja az orvos. – De körültekintően válasszunk szakembert, mert rengeteg az önjelölt »fogyókúra-szakértő«, aki nem rendelkezik megfelelő végzettséggel.

Sokszor az szegi a túlsúlytól szabadulni vágyók kedvét, hogy bizonyos testrészeikről nem tudnak fogyni. Ennek oka, hogy a nehezen leadható zsírpárnák a genetikusan és hormonálisan meghatározott elsődleges zsírraktárak, amelyekhez a szervezet különösen ragaszkodik – leggyakrabban a popsin, a csípőn, a comb felső-külső részén, a hason, a háton, a felkaron és a melleken, illetve a szervek között helyezkednek el.

A nagyobb zsírpárnák akkor is lehetnek zavarók, ha egyébként nincs súlyfelesleg, csak aránytalan a méretük vagy narancsbőr áll fenn. Ilyenkor nem általánosan ható fogyókúrára, hanem célzott helyi kezelésre van szükség: narancsbőr esetén gépi vagy kézi nyirokmasszázs, kompressziós kezelés is elég lehet. Nagyobb zsírpárnák esetén a műtéti eljárások közül a zsírleszívástól, a nem műtéti eljárások közül pedig elsősorban célzottan a problémás terület bőr alatti zsírszövetére és a bőr állagára is ható orvosi zsírbontó kezelésektől (pl. orvosi elektrolipolízis kezelés) várhatunk tényleges hatást. Ha a zavaró zsírpárnák súlyfelesleggel is társulnak, mindenképpen komplex, a helyi és az általános feleslegre egyaránt ható módszert kell választani, orvosi háttérrel.” Sokan azt is elfelejtik, hogy az elhízás pszichoszomatikus betegség, ezért a kezelésben a testre és a lélekre is figyelmet kell fordítani. „Sajnos még kevés helyen valósul meg, hogy a testre ható életmódbeli változások, azaz a személyre szabott étrend és mozgásprogram, valamint a zsírpárnák célzott orvosi kezelése mellett a lélekre is koncentráljunk, pedig ez rettentően fontos dolog – hívja fel a figyelmünket dr. Gajdács Ágnes. – Például meg kell tanítani a pácienst arra, hogy a szervezetben mi történik a fogyás és hízás során, ha ugyanis ezzel nincs tisztában, akkor nem tud együttműködni a saját szervezetével. Ezekre a folyamatokra rengeteg olyan tényezőnek is hatása van, amely túlmutat a diétán és a mozgáson.

Vannak olyan tudatalatti korlátozó hiedelmek (például, hogy aki nem tud lefogyni, az lusta vagy akaratgyenge stb.), amelyeket az érintettek hordoznak, és amelyeknek döbbenetes hatásuk lehet, ezért felszínre kell őket hozni, le kell őket tenni. A »body shaming«, azaz a testalkat, testsúly miatti kritizálás, megszégyenítés is egyre jobban terjed világszerte, ami rombolja az érintettek önbecsülését, és akár testképzavarok kialakulásához vezethet, de azt is fel kell tárni, hogy a háttérben megbújnak-e olyan táplálkozási függőségek, amelyek a siker útjában állnak. Ugyanígy eredményezhet elhízást, ha valakinek valamilyen komoly trauma történt az életében, és emiatt akar kellő távolságra lenni az emberektől, akár úgy, hogy túlsúly formájában fizikailag is falat épít maga köré. Ilyenkor az okokat pszichológus vagy pszichiáter segítségével fel kell tárni, azok kezelése nélkül ugyanis elképzelhetetlen a fogyás.”