A hasfájás okai

A hasfájás általános tünet, nagyon sokféle ok állhat a hátterében: átmeneti emésztési zavar, nőknél a menstruáció, fertőzés, gyulladás, bélproblémák, daganat vagy akár elzáródás is. A fájdalom jellegét és pontos helyét tekintve is igen eltérő lehet. Jelentkezhet egyszeri alkalommal vagy rendszeresen, időtartama pedig néhány másodperctől kezdve akár napokig is terjedhet. Van, akinek eleve érzékeny a gyomra és például stresszhelyzetekre is hasfájással, hasmenéssel reagál, de akár egy túlevés is okozhat gyomortáji diszkomfort érzetet.

A következőkben 5 olyan lehetséges egészségügyi okot gyűjtöttünk össze, amelyek egyik fő tünete a hasfájás

Ilyen esetekben fordulj a hasfájásoddal orvoshoz!

Előfordulhat olyan hasi fájdalom – bizonyos kísérő tünetek mellett –, amely mielőbbi orvosi ellátást igényel. Ilyen a 2-3 napon túl tartó hasfájás, vagy ha a fájdalmat túl erősnek érezzük. Ez utóbbi ugyanis akár bélelzáródásra vagy daganatos betegségre is utalhat. Ha a hasfájás rendszeresen visszatér, az szintén olyan (szervi) problémát jelez, aminek utána kell járni, mert magától nem fog elmúlni. Ha pedig a hasfájás mellett egyéb kísérő tünetek is jelentkeznek, például tartós székrekedés, hányás, láz, étvágytalanság és látszólag ok nélküli fogyás, akkor ugyancsak érdemes orvoshoz fordulni. A sürgősségi ellátást igénylő kísérő tünetek közé tartozik a véres széklet, a magas láz, a véres hányás, a folyamatos hányinger, a sárgaság, a hasi érzékenység és puffadás, valamint a nehézlégzés.

Mi alapján állítja fel az orvos a diagnózist?

A hasfájás mögött meghúzódó okok feltérképezése sokféle módszerrel lehetséges. Az egyik leggyakoribb a hasi- és kismedencei ultrahang vizsgálat, amellyel többek között a vesék és az epehólyag kövességét, szerkezeti elváltozásait is fel lehet tárni. A fizikális vizsgálatból is fontos következtetéseket lehet levonni: ez a has alapos betapintását jelenti. Hasfájás esetén gyakran szükséges laborvizsgálat is, ritkábban MR és béltükrözés. Arról, hogy ezek közül pontosan melyikre van szükség, többnyire belgyógyász szakorvos dönt, mint ahogyan a leletek birtokában meghatározható terápiáról is.