Találtam egy ilyen tök menő videót a youtube-on, amely azt ígéri, hogy mindössze 4 hét alatt elérhetjük az álomalakot, méghozzá napi 5 perc mozgással.

Napi öt perce mindenkinek van, hát nem? De! Még nekem is! Úgyhogy lelkesen belevágtam az egyhónapos kihívásba, amely a következő edzéstervből állt:

… bár a magam részéről elég könnyen megjegyeztem. Az első héten 20 másodperc / 3 darab, a negyediken 1 perc / 10 darab és a kettő között fokozatosan növekednek az adagok. Márpedig a fenntartható edzés titka az egyszerűség, a könnyen megjegyezhetőség és persze az is, hogy mindig kéznél legyen a polifoam (ezt az íróasztal alatt tartom azóta is összetekerve). Az ember felébred reggel, beállítja a telefonján az időzítőt, betesz valami jó zenét és már csinálja is.

Ja és hogy a lényegre térjünk… laposabb lesz-e tőle a has vajon? Gondolom, ti is erre vagytok a legkíváncsibbak. Nos, a következő 8 tanulsággal lettem gazdagabb:

1. Napról napra erősebb lettem és egyre jobban követelte a testem az újabb kihívást.

2. Ugyanakkor a negyedik héten már, amikor az egyperces plankek kerültek sorra, nagyon-nagyon kellett a zenére koncentrálnom, annak minden finomságára, basszusszólamaira és zongorafutamaira, hogy ne adjam fel.

3. Hovatovább odaadóbb zenehallgató lettem, mint valaha. (És olyan zenéket hallgattam, amilyenekhez épp kedvem volt, ellentétben a zsírégető órákkal a fitneszteremben.)

4. Egy-egy ötperces reggeli szeánsz hatékonyabban felébresztett, mint a legprofibban megpörkölt és ledarált kávé.

5. A derékvonalam hangsúlyosabb lett, sőt, még a hasam is kisebb valamivel. (Mintha. Vagy nem? Vagy nem ettől?) Főleg mert legalább heti kétszer futottam is reggelenként, és a parkban csináltam a haslaposító gyakorlatot, nem pedig otthon.

6. De az „álomalakot” nem értem el, bár, mint a fentiekből kiderülhet, egyrészt nem is számítottam rá komolyan (vagy inkább nem hittem benne komolyan??), másrészt nem tudom, mi az az álomalak.

7. Még az én mércémmel mérve is nagyon hektikus időszakon mentem keresztül, összevissza ettem és aludtam, honnan tudjam tehát, hogy ez a napi 5 perc mennyit nyomott a latban? Arra biztos, hogy jó volt, hogy ha semmi másra nem volt időm, erre akkor is, tehát megtanultam, hogyan kell 5 percet szakítani sportra, bármennyire el vagyok is havazva. Pontosabban nem is azt, hogyan kell, hanem azt, hogy lehet. És hogy igenis nagyon sokat számít a napi öt perc, bizonyos tekintetben többet, mint a heti háromszor egy óra, mert kiszámíthatóbb a szervezet számára.

A legnagyobb meglepetés

8. Amire a legkevésbé számítottam, ez volt: testtudatom fejlődött attól, hogy egy hónapon át minden nap ugyanazokat a gyakorlatokat csináltam. Megpróbálom elmagyarázni. Már sokat hallottam arról, hogy milyen fontos „a központunk”, a testünknek a “core”-ja, ahogy a művelt angol mondja, az a rész, ami a test központi izomzatát alkotja. Nem csak a hasizmokról van szó, hanem a medencefenék izmairól, a farizmokról és a széles hátizomról is. Ezért szokták javasolni a legtöbb edzésen, hogy szorítsuk össze a fenekünket és húzzuk be a hasunkat, mintha egy cipzárt próbálnánk felhúzni egy valamelyest szűk farmernadrágon. Persze mint mindenki, aki rendszeresen edzőtermi edzésre jár, magam is évek óta figyelem és edzem a core-izmaimat, de most már sokkal jobban érzem és tudom, hol vannak ezek. Ettől valahogy a központomra is sokkal jobban tudok fókuszálni, ami nem csak fizikailag, hanem pszichésen is segít abban, hogy akármilyen nehéz helyzetben egyben tartsam magam. Lehet, hogy csak beleképzelem, de tényleg nagyon sokat segítettek a planking gyakorlatok abban, hogy kevesebbet stresszeljek nap mint nap, és jobban tudjak fókuszálni arra, amit épp csinálok. És ha kemény támadás, kritika ér (akár jogos, akár nem), akkor is elég megfeszíteni a központomat és megkérdezni magamtól, hogy miképp szeretnék reagálni erre, ha egyáltalán. Vagyis mióta napi 5 percet edzek, sokkal kevésbé fúj el az első szél, mentálisan is. Azt hiszem, ez a legfontosabb dolog, amit ennek a programnak köszönhetek.

Akik pedig fogyni és/vagy erősödni próbálnak, azoknak is ajánlom ezt a napi 5 perc kemény edzést, ami elég rövid ahhoz, hogy másnap is rászánja magát az ember, és ily módon kialakul egy minden nap fenntartható „minimálprogram”, ami nagyon jó egyfajta alapozásnak, és az esetleges további edzést így már van mire építeni.

Még több tipp a lapos hasért (ha valakinek ez a célja):