– A saját életedben mik voltak azok a tünetek, amelyek legelőször jelentkeztek a premenopauza, menopauza kapcsán, és leginkább zavartak?

– Amikor premenopauzába léptem, fogalmam sem volt, mi történik velem. Számos tünetet tapasztaltam, de akkor még nem tudtam, hogy ezek mind a változókorhoz köthetők. A legelső és egyben legmeghatározóbb változás az alvásciklusom teljes felborulása volt – ez rontotta leginkább az életminőségemet. Ennek következtében állandó kimerültséggel és belső feszültséggel küzdöttem napközben. Ám hiába voltam kimerült, este tíz körül kipattant a szemem, és gyakran hajnal egyig sem tudtam visszaaludni. Ha mégis sikerült, hajnalban újra felébredtem, és csak ébren forgolódtam, mígnem reggel kelni kellett. Ez a fajta kialvatlanság napról napra súlyosbodott, a krónikus fáradtság az életem minden területére kihatott: nem volt kedvem sportolni és a társasági élethez sem. Feszült és ingerlékeny lettem. Olyannyira, hogy akár egy-egy apróság – például egy rosszul visszarakott evőeszköz is – teljes kiborulást tudott okozni nálam. Tényleg „elsárkányosodtam”, de ma már tudom, hogy ennek nagyon is valós, hormonális okai voltak.

– A menopauza már egészen korán, akár a harmincas évek végén, negyvenesek elején is elkezdődhet, mégis sokan nem vesznek róla tudomást róla, másra fogják a tüneteket. Miért maradnak rejtve ezek a korai jelek?

– Bár egyre több szakember szólal meg a menopauza kapcsán, a téma még mindig háttérbe szorul – nincs igazán jelen sem a mindennapi gondolkodásban, sem a napi rutinjainkban. Pedig kulcsfontosságú lenne, hogy minél többen, különböző nézőpontból és személyes tapasztalatokon keresztül beszéljünk róla. Csak így formálható a közgondolkodás, és csak így tudunk valódi segítséget nyújtani – nemcsak a nőknek, hanem a környezetüknek is.

Aki nincs tisztában azzal, hogy mi zajlik benne, az nem is tudja kezelni a helyzetet – ez pedig feszültséghez, vagy sok esetben akár érzelmi és fizikális eltávolodáshoz vezethet. A szexuális élet is drasztikusan megváltozhat: a partner pedig nem érti, hová lett a korábban aktív, az együttlétekben örömét lelő nő, aki most hátat fordít neki, állandóan fáradt és mindig fejfájásra hivatkozik. Nem véletlen, hogy ebben az életfázisban kiugróan magas a válások száma. Ám ha minderről képesek lennénk nyíltan beszélni, ha ki mernénk mondani, hogy miről van szó, és nem tennénk egyenlőségjelet a menopauza és az öregedés között, nem megbélyegzésként és negatív jelzőként használnánk, akkor ez egy kezelhető, megérthető élethelyzetté válhatna. De amíg inkább a homokba dugjuk a fejünket, semhogy szembenéznénk a valósággal, addig a menopauza továbbra is elhallgatott, félreértett és stigmatizált marad.

– Azt tapasztalom, hogy még az egészségügyi szakemberek között is sokan bizonytalanok a menopauza komplex kezelését illetően. Sok orvos egyszerűen „felteszi a gyógyszert a felhőbe”, anélkül hogy érdemi párbeszéd vagy tájékoztatás történt volna.

– A menopauza tipikusan multidiszciplináris terület, nem sorolható be egyetlen szakterület alá – ez egy komplex biológiai, pszichológiai és életmódbeli változásokat magában foglaló életszakasz, éppen ezért a korszerű orvoslásban elengedhetetlen lenne egy interdiszciplináris, holisztikus megközelítés alkalmazása. Bár az orvosi háttér kiemelten fontos – nőgyógyász, endokrinológus, belgyógyász, adott esetben pszichiáter bevonásával – a hatékony támogatáshoz gyakran szükség van dietetikus, mozgásterapeuta, személyi edző vagy lifestyle coach együttműködésére is. Nem minden páciens igényel gyógyszeres kezelést vagy pszichoterápiát, de tájékozott iránymutatásra és személyre szabott támogatásra szinte mindenkinek szüksége van. Éppen ezért én egy olyan komplex, integratív szemléletet képviselek, amely a menopauza-menedzsmentet több diszciplína összehangolt együttműködéseként értelmezi. A cél az, hogy a nőt, mint egészet lássuk és ne csupán a laborértékeire vagy a tüneteire fókuszáljunk.

– Hozzád jellemzően milyen irányból érkeznek a hölgyek?

– A legtöbb hölgy, aki ezzel a témával hozzánk fordul, a saját pácienseim közül kerül ki, mert én nyíltan felvállalom, hogy hol tartok ebben a folyamatban – menopauza utáni állapotban vagyok. Látják rajtam, hogy így is lehet teljes életet élni, és ez hitelesíti a mondanivalómat. Mind a külsőmmel, mind a belső hozzáállásommal azt üzenem: van élet a menopauza után is. Ez pedig segít abban, hogy megnyíljanak.

Az első beszélgetés során felkészítem őket, hogy minden témát érinteni fogunk – beleértve a hormonális tüneteket, testi-lelki változásokat, szexuális életet is, ezt követően pedig összeállítok egy rövid összefoglaló anyagot, és ezzel párhuzamosan javasolok egy átfogóbb laborvizsgálatot. Ezután mindig az adott probléma súlypontja alapján döntjük el, hogy merre induljunk tovább. Ha például az anyagcsere-zavarok tűnnek hangsúlyosnak, akkor endokrinológushoz irányítjuk, aki aztán a nőgyógyászt is bevonja. A cél mindig az, hogy a megfelelő szakemberek bevonásával, személyre szabottan segítsünk nekik eligazodni ebben a nagyon összetett élethelyzetben.

– Mik a legfontosabb változások a menopauza, premenopauza időszakában – akár külsőleg, akár a belső, kevésbé látványos folyamatok szintjén?

– A menopauzával összefüggő negatív változások közül az egyik legmarkánsabb a testkompozíció átalakulása, különösen a hasi és csípőtáji zsírfelhalmozódás. Bár a legtöbben a hasi hízást érzékelik elsőként, több tanulmány szerint a csípőtáji zsírdepók jelenthetnek nagyobb kockázatot a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából. A megelőzés és az alkalmazkodás kulcsa a tudatos életmód.

Az izomtömeg csökkenése ugyanis már a premenopauza szakaszában elindul – átlagosan 10-15%-os veszteséget jelenthet –, ami esztétikai vonatkozásain túl funkcionális problémákhoz is vezethet: a vázizomzat gyengülése statikai instabilitást, derék- és hátfájdalmakat eredményezhet.

Sokan állítják, hogy nem tapasztaltak problémát a menopauza során, mert nem jelentkeztek náluk az olyan klasszikus tünetek, mint a hőhullámok, a feszültség vagy az alvásproblémák. Ám ez azért félrevezető, mert bár a hormonális változások hatása nem mindig látványos, mégis szinte mindenkinél jelen van, csak gyakran nehezebben azonosítható formában. Jellemző például a „brain fog” – ködös gondolkodás, feledékenység –, amely önmagában is előfordulhat, de a hormonális változások hatására felerősödik. A csökkenő ösztrogénszinttel összefüggésben nő a kognitív hanyatlás és akár a korai demencia kockázata is, ami hosszú távon jelentősen befolyásolhatja az életminőséget.

A hormonális változások a menopauza során a bélműködést is érintik: az ösztrogénszint csökkenése lassítja a bélperisztaltikát, ami emésztési zavarokat és közérzeti romlást eredményezhet. Sokan nincsenek tisztában azzal sem, hogy ilyenkor az ízületek is veszélybe kerülnek: például az úgynevezett „frozen shoulder” (befagyott váll) is hormonális eredetű lehet – amikor minden előzmény nélkül bekorlátozódik az ízület mozgása.

Számos testi jelzés érkezik ebben az életszakaszban, amelyeket ma még gyakran nem tudunk megfelelően értelmezni vagy kezelni – részben azért, mert hiányzik a mögöttes tudásbázis, amire építhetnénk. De én hiszek abban, hogy ez edukációval és nyílt kommunikációval megváltoztatható. Ahogyan az életmódváltás fogalma ma már széles körben elfogadott, ugyanúgy el kell jutnunk oda, hogy menopauza-specifikus életmódváltásban gondolkodjunk. Mert a menopauza nem egy krízis, amit túl kell élni – hanem egy önálló életszakasz, amelyet meg lehet, és meg kell tanulni jól megélni.

– Nagyon fontos lenne, hogy a menopauzát ne tabusítsuk tovább. Azt látom, hogy sok nő még akkor is tagadja, hogy érintett, ha már tünetei vannak. Ennek az egyik oka az, hogy társadalmilag azt az üzenetet kapjuk: a termékenység elvesztésével parkolópályára kerülünk.

– Az, hogy már nem vállalunk gyermeket, nem jelenti azt, hogy kevésbé lennénk értékes tagjai a társadalomnak. Nők maradunk – teljes jogú, teljes értékű nők. Mégis azt látom, hogy ez az időszak sokakat mélyen megrendít. Talán épp ezért hajszolják olyan sokan a fiatalság illúzióját – akár szélsőséges szépészeti beavatkozások árán is –, mert úgy érzik, csak így maradhatnak „láthatók”. A menopauza időszakában sok nő feszültebben, ingerültebben kommunikál és ez nem véletlen. Láthatatlan terhet cipelnek. A testük és a társadalmi megítélésük is megváltozik, és közben egyre erősebben azt érzik: leértékelődtek. Hogy ez mennyire valós élmény, azt egy aktuális példa is jól mutatja: egy mostanában futó valóságshow egyik epizódjában egy 60 éves férfi csalódottan reagált arra, hogy egy 55 éves nőt választottak mellé, „öregnek” titulálva őt. Ez nemcsak sértő, hanem súlyosan romboló üzenet is. Mert amíg a média ilyen narratívákat közvetít, addig hogyan várhatjuk el a nőktől, hogy önmagukat értékesnek, helyüket a társadalomban legitimnek érezzék?

Éppen ezért lenne kiemelkedően fontos szerepe a médiának, a közbeszéd alakítóinak és az oktatási rendszernek abban, hogy végre átformáljuk azt a mélyen berögzült társadalmi narratívát, amely szerint az 50 feletti nő már nem releváns. Mert ez a korosztály igenis értéket képvisel – tudást, élettapasztalatot, bölcsességet –, amit tovább lehet és tovább is kell adni a jövő generációinak.

Ráadásul gazdasági értelemben is ez az egyik legaktívabb, legerősebb réteg: képes és hajlandó is invesztálni önmagába – a jóllétébe, mentális egészségébe, megjelenésébe. Ha tehát piaci szempontból számít, akkor miért ne számítana emberként, nőként, egyénként is?

– Külföldön már felismerték, hogy ez a korosztály nagyon erős fogyasztói réteg. De ez önmagában veszélyforrás is: mivel van vásárlóerő, egyre több olyan terméket próbálnak eladni ezeknek a nőknek, amelyek mögött nincs valódi tartalom.

– Ezért is lenne fontos, hogy valós, hiteles kép jelenjen meg a kommunikációban. Nem az a cél, hogy kirekesszük ezt a korosztályt a vizuális kultúrából, hanem éppen az, hogy hitelesen, újra láthatóvá tegyük. Ha megnézzük például az olasz társadalmat – ami erősen matriarchális –, ott a „mamma” irányít, ő tartja össze a családot. De sajnos nálunk ez még nem általános. És a nőknek nemcsak a testi változásokkal kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy hirtelen láthatatlanná válnak a társadalom szemében. Ez pedig önértékelési válsághoz vezethet. Tovább mélyíti a krízist, hogy sokaknál ebben az időszakban repülnek ki a gyerekek otthonról, és megjelenik az „üres fészek szindróma”. Nekem szerencsém van – két nagyobb gyermekem mellett még van egy kicsi is, akiről gondoskodhatok, de tisztában vagyok vele, mennyire nehéz lehet ez az átmenet másoknak. És a párkapcsolatokban is ilyenkor szinte törvényszerű egy hullámvölgy.

Ötvenévesen óhatatlanul számot vet az ember az életével. Nekem nem volt nehéz elfogadni az ötvenet, de ez az életkor egy nagyon markáns határvonalat hozott. Világossá vált, mi az, ami igazán értékes számomra, és mire nem akarok több időt vesztegetni abból, ami még hátravan. Ez egy intenzív letisztulási folyamat – és nem mindegy, hogyan megyünk végig rajta. Tudatosan, belső erőre támaszkodva, vagy elbizonytalanodva, kapaszkodó nélkül.

– Mit javasolnál azoknak a nőknek, akik már szenvednek a tünetektől, de még nem tudják, merre induljanak?

– Szerencsére ma már itthon is egyre többen foglalkoznak kifejezetten menopauza-menedzsmenttel – érdemes első körben egy ilyen szakemberrel beszélgetni. De ha valakinek a nőgyógyásza a legnagyobb bizalmasa, akkor kezdje vele. A legfontosabb, amit hangsúlyozni szeretnék, hogy az a válasz, miszerint „ez természetes, nyugodj bele, ez az öregedéssel jár” – nem elfogadható. A menopauza testi és mentális egészséget is érintő, összetett folyamat, amit komplexen és nagy tudatossággal kell kezelni. Én olyan centrumokat keresnék – akár az állami, akár a magánszférában –, ahol több szakterület képviselője dolgozik együtt. Így nem a páciensnek kell egyedül összeraknia, hova menjen tovább, hanem már az első lépésnél kap iránymutatást. És ami még nagyon fontos: minden nő máshogy éli meg ezt az időszakot. Lehet ugyan csoportokat alkotni tünetek alapján, de minden esetben ott van egy személyes változó is. Van, akit a kialvatlanság visel meg mentálisan, mást a hőhullámok, valaki pedig az állandó feszültséget vagy az érzelmi labilitást éli meg a legnehezebben – különösen, ha komoly felelősségvállalással járó munkakörben van. Ezért is elengedhetetlen a személyre szabott megközelítés.