Hogyan lett az Anyatest Projektből thebodyrevolution?

Az Anyatest Projekt egy szuperönazonos, önkifejező vállalkozás volt a kezdetektől, a megszületése egybeesik a második gyerekem születésével. A gyerekszülés egy elmondhatatlan forradalom és változás egy nőnek! Ellenállhatatlanul jött az érdeklődés: mit jelent anyának lenni, testileg-lelkileg-anatómiailag-társadalmilag. Ez az időszak egy hatalmas meló, egy elképesztő korszakhatár egy nő életében, még akkor is, ha önálló! Még akkor is, ha van jó munkamegosztás közte és a férje között! Minden kérdést, amit a nők ilyenkor feltesznek maguknak, a „lefogyok-e megint”-től a „hogy fogok egyáltalán dolgozni emellett”, „mikor jut időm a barátokra vagy bármire”– mindezeket feltettem magamnak, megszenvedtem, átéltem én is. Szerintem ez megúszhatatlan, és a szülés óta hatalmas sisterhoodot és közösséget érzek a többi anyával.

Viszont a gyerekeim nőnek, én is kezdek kinőni a kisgyerekes világból. A nagyobb gyerekek másfajta – nagyobb – problémákat vetnek fel. Mivel ez a projekt nagyon nagyon személyes volt nekem, azt szerettem volna, ha mostani változó érdeklődésemet is át tudom fordítani mozgásba. Szakmailag pedig az van velem, hogy új irányokat tanulok, és egyre többet tanítok színészeket, táncosokat, illetve mozgás iránt érdeklődő férfiakat, így mozgástanárként is egyre inkább érdekel egy csomó más probléma, mint a szülés utáni regeneráció. Legújabb szerelmem például a Mobility, ami az ízületi mozgástartomány megőrzésével foglalkozik, és mindenféle mozgásomnak – a saját gyakorlásomnak is – egy tökéletesen új szemléletet az adott.

Miben más ez az oldal?

A thebodyrevolution.hu oldal egy videótár, ami a tánc szabadságát ötvözi a fitness hatékonyságával. Két világ gondolkodását igyekszem ötvözni benne, és fogyasztható órákká alakítani, ahol könnyen tud bárki edzést választani magának, hossz, stílus, vagy nehézségi szint szerint.

Nagyjából 30 éve foglalkozom mozgással, és ezerrel hiszek abban, hogy

Annak ajánlom, aki egy széles spektrumról akar magas minőségű edzéseket választani, nemcsak a klasszikus fitness témákban, mint például hasfalerősítés, hanem mondjuk kifejezetten a nyújtással, vagy a táncosabb, belemerülősebb órákkal foglalkozna. Naponta fejlesztjük és dolgozunk rajta, technikailag, tartalmilag is.

Sok nővel dolgoztál, dolgozol együtt. Mit látsz, miért nem sportolnak eleget a nők?

Ezt a kérdést kétféle irányból is meg tudom válaszolni.

Egyrészt nemcsak a nők nem sportolnak eleget, hanem nagyjából senki. A világunk, az egész fogyasztói-munkaalapú-civilizált életmódunk testileg-lelkileg rongál minket. A rengeteg ülés, a rossz cipők, a természetes mozgások elveszése a testünk alapvető struktúráit építi le és teszi tönkre. Ennek hatalmas irodalma van, kezdve attól hogy az ülés az új dohányzás egészen a barefoot cipők népszerűségéig.

Másrészt, ha speciálisan a nőket kérdezed:

Szerintem a probléma illetve a fő feladat az élhető élet megteremtése, és ha ez megvan, onnan jön csak a mozgás.

Szerintem egy kamu motiváció és a frusztráció tutibiztos forrása kijelenteni, hogy arra van időd, amire akarod, ha ezen azt értjük, hogy az ezres to-do-listádra még szuszakolj be napi 45 perc mozgást, és szar, gyenge ember vagy, ha nem tudod teljesíteni,

Én azt gondolom, a hosszútávú jó megoldás az, hogy helyet kell csinálni a mozgásnak, hosszú távon kell kitakarítani az életünkből a zavaró tényezőket. Senki nem fog mozogni, mint ahogy senki nem fog kertészkedni, színjátszani, a francia irodalomban elmélyülni vagy kötni sem, ha nem tud rá időt fordítani, ha nem jut el az élvezetig. Ez nem lehet a to-do-lista lelkiismeretből megoldandó eleme, az élvezet, az öröm a kulcs. Úgyhogy szerintem a mozgáshoz a legfontosabb feladat, hogy egy olyan életet alakítsunk ki, amibe beleférnek a mi saját igényeink.

Közben tudom persze, hogy merre megyünk éppen, az infláció és egyebek miatt… nem egyszerű. Nem akarok álszenteskedni vagy elvakult lenni, mégis, én azt gondolom, hogy mindig van valamennyi mozgástér, hogy változtassunk az életünkön.

Van mégis egy jó tipped? Hogy szuszakoljuk bele a mozgást – az infláció mellett – az életünkbe?

Három is van és szerintem ez mind egyszerű:

1. Járjál gyalog vagy biciklivel. Saját tapasztalat: biciklizni a városban az autónál és a tömegközlekedésnél is gyorsabb!

2. Felejtsd el a liftet. Meghökkenve nézem, amikor az emberek mondjuk az első emeletre is lifttel mennek. Miért? Ha belejössz, az ötödikre is felmész simán gyalog.

3. A monoton tevékenységeket próbáld állva, sétálgatva intézni.

A legtöbb embernek a sport/mozgás/jóga a töltekező elfoglaltság. Neked viszont ez a munkád, a hivatásod. Szóval vagy mindig töltődsz, vagy téged pont más dolog tölt?

Engem is! A napi munkám messze nem csak mozgásból áll, hiszen mégis csak egy saját projektet vezetek, szóval az informatikai problémák kezelésétől az e-mailek megválaszolásán át a könyvelési ügyintézésig egymillió dologból áll, a tervek, ötletek és stratégia kidolgozásának izgalmasabb feladatairól nem is beszélve, úgyhogy ha végre mozoghatok, az feltöltődés. Nekem egyébként nem a napi mozgás a kihívás, hanem az, hogy a nagyon inspiráló és szükséges képzéseket hova iktassam be. Szeretek is naprakész lenni, és szakmai hiúságból is cikinek érezném, ha nem tanulnék, hogy up-to-date legyek, viszont sajnos gyakran csak online férnek bele ezek. Most is voltam egy remek mobility kurzuson, a négy napból egyen tudtam személyesen ott lenni, a többit online, éjszaka néztem meg, hát azért az nem az igazi. Szóval előttem is vannak életmódbeli kihívások bőven.