Ha szépségversenyt rendeznének a zöldségek körében, a zellergumó egészen biztosan nem jutna tovább a selejtező körnél, hiszen külsőre elég furcsán fest. Göcsörtös a felszíne, amorf a formája, és rengeteg kisebb-nagyobb gyökérmaradvány áll ki belőle. Feldolgozása sem túl egyszerű, a hámozása időigényesebb, mint a krumplié vagy a sárgarépáé, a gumó maga pedig viszonylag kemény, ezért felaprítása küzdelmes tud lenni. De megéri bíbelődni vele, mert a zeller íze nagyon finom, és sokféleképpen variálható a konyhában: a krémlevestől kezdve a pürén át a gratin köretig rengeteg minden készülhet belőle.

A zeller (latin nevén Apium graveolens) egyébként Dél-Európából terjedt el, több fajtája létezik, tőlünk nyugatabbra például a szárzellert termesztik és fogyasztják nagyobb mennyiségben, nálunk viszont inkább a gumós zeller ismert. Konyhakertben is könnyen termeszthető egyébként, a tavasszal elültetett palánták gumói késő őszre lesznek húsosak, ekkor kell felszedni őket a földből. A leveleket sem szabad eldobni, mert ételek ízesítésre remekül felhasználható, fagyasztóban is eláll, akárcsak a zellergumó megtisztítva és feldarabolva. A zeller ugyanis a mélyhűtőben is megőrzi tápanyagtartalmát, így ugyanolyan egészségesen frissen fogyasztva, mint fagyasztás után felengedve.

De lássuk akkor, milyen pozitív hatásai vannak testünkre ennek az idényzöldségnek: