Múlt héten, mikor strandolni mentem a gyerekeimmel, sok minden más mellett azon is elgondolkoztam (persze nem közben, mert akkor nem volt időm), hogy ha időgépben visszaröpíthetném őket egy 100 évvel ezelőtti strandra, mennyire meglepődnének – és valószínűleg unatkoznának. Akkoriban ugyanis még nem voltak gyerekmedencék színes, állatfigurás élményelemekkel, óriási vízi csúszdák, vízibicikli a Balcsin, motorcsónakos fánkozás a tengerparton, a büfékben pedig jégkrém drazsé. Strandot sem az alapján választottak az emberek, hogy melyik bővelkedik a legtöbb attrakcióval vagy legmagasabb értékeléssel, hanem egyszerűen oda jártak, ami a legközelebb esett hozzájuk.

Abban az időben a vízpart, különösen a Balaton, nem csupán egy lehetőség volt a sok közül, hanem a nyári célpont. A legtöbb ember számára elérhetetlenek voltak az egzotikus tengerpartok, a repülés még gyerekcipőben járt, így a vakációt nem valahol a világ túlsó végén, hanem sokkal inkább itthon, a magyar tavaknál és folyóknál töltötték, a szerencsésebbek esetleg a horvát tengerparton. A strandolás fogalma is másképp nézett ki: sokkal inkább társadalmi esemény volt, mint pusztán hűsölés, hiszen a fürdő eredendően fontos közösségi tér is volt. Egy jó balatoni nyárban ugyanúgy benne volt az ismerősökkel való találkozás, a korzózás a parton, mint az úszkálás. A parton akkoriban még nem járkáltak egymás után a főtt kukoricát árulók „Mais, bitte!-t kiáltozva” (bár ők mára el is tűntek), a strandbüfék nem kínáltak vagyonokért lángost, de senkinek nem is hiányoztak. A Fortepan képeit elnézve akaratlanul is arra gondolok, hogy a strandolás akkoriban jóval természetközelibb élmény volt (még épített strandok esetében is), mert a medencéken vagy vízparton kívül nem vártak más szórakoztatást az emberek.

Természetesen nemcsak a strandok, hanem a fürdőzők is sokat változtak azóta, mások az igények – és másképp is öltözködnek. A fürdőruhák a század elejei erkölcsnek megfelelően jóval többet takartak, gyakran gyapjúból készültek, és inkább emlékeztettek egy matrózruhára, mintsem a mai merész bikinikre. Pedig akkoriban még az UV-sugárzás, a bőrrák és a fényvédelem ismeretlen fogalmak voltak, így a napernyők, napellenzős kalapok és lenge ruhák nem egészségügyi szempontból, hanem a korabeli illem és divat jegyében kerültek elő. A napbarnítottságot sokáig nem tartották kívánatosnak, mivel a világos bőr a gazdagság és a kifinomultság jele volt, de a harmincas évekre már a napozás is hódítani kezdett.

Galériánkban retró fotók a régi idők nyarairól!