S ugyan a szemem nem élesebb egy átlagos turistáénál, úgy érzem – persze közhely –, hogy az utazásaim mindig velem maradnak, mint valami lemoshatatlan bélyeg, formálnak a személyiségemen, beivódnak a pórusaimba, megváltoztatják a vonásaimat.

Ezúttal olyan városokat válogattam (kihagyva sok evidens választást Párizstól Athénig), amik a legerősebb hatást gyakorolták rám, amik, ha behunyom a szemem, fotografikus élességgel merülnek fel az emlékek összevisszaságából, a szépségük, az otthonosságuk, az ismerősségük vagy ki tudja, mi miatt. Mert nekem – csak úgy – valamiért sokat jelentenek.

Firenze

Kétszer voltam Firenzében, először apámékkal tinédzserként, évtizedekkel később pedig ketten a férjemmel. Firenzében lenni részvételt jelent a történelemben: végigsimítani a Dóm oldalán, sétálni az Arno mentén, órákat zsizsegni a Ponte Vecchio körül, nézni az Uffizi kínálatát, megmászni a Harangtorony lépcsőit (első alkalommal magassarkúban történt), felfogni, hogy nyakig tapicskolunk a reneszánszban. Érdekes az emlékezet, mivel legelőször mégsem ez a tengernyi gyönyörűség jut eszembe a városról, hanem apám trükközése, amivel a kilencvenes években 3 óra helyett 30 perc után jutottunk be az egyik múzeumba.

Berlin

Zürichet leszámítva, ahol a húgom él, Berlinben voltam a leggyakrabban. Ez a város olyan, mintha hazajárnék, pedig nem lakik ott senkim, nem jártam arrafelé iskolába, nem dolgoztam és nem éltem huzamos ideig a városban. Mégis ismerős minden utca és épület, ismerősek az arcok, a plakátok, a zenék, a levegő, a szél szaga, a szobrok, melyeket nem ástak el a történelmi múlt mélyére. Ha elengedem az emelkedettséget, még arra is szívesen emlékszem vissza, amikor a rossz dobozos gin tonictól egyszer telehánytam egy parkot.

Galériánkban további izgalmas európai városokat találhatsz!