Egészen elképesztő utat járt be a Vaklárma, amit a kritikusok a maga idejében úgy lehúztak, ahogy csak tudtak, cserébe viszont a közönség beintett a szakmának, jelezve a VHS-korszak egyik legjobb vígjátéka iránt érzett megbecsülést. Az 1989-es produkció azon kevés alkotások egyike, ami bohókás úriember módjára csinált viccet a testi fogyatékkal élő emberekből olyan elegáns, laza és szarkasztikus humorral, ami miatt képtelenség megorrolni rá.

Sőt, a filmben látott karakterek olyan érzékletesen mutatták be a vakság és a süketség szociális és társadalmi hátrányait, ahogy arra még a témával foglalkozó riportok sem feltétlenül képesek, ráadásul mindezt fergeteges poénokkal fűszerezve. Más kérdés, hogy napjainkban már vélhetően nem lehetne olyan filmet készíteni, amiben egy siket és egy vak szereplő lesz egy gyilkosság fül- és szemtanúja. Most pedig, mielőtt belevágnánk az érdekességek bemutatásába, álljon itt felvezetésnek az első párbeszéd, ami Dave és Wally között hangzik el:

Dave: Mondja, maga kihez beszél?
Wally: Hogyhogy "kihez"? Hát magához, maga s...fej!
Dave: Akkor miért nem néz ide?
Wally: Néznék én, csak tudja, vak vagyok.
Dave: Maga vak?
Wally: Igen.
Dave: Tényleg vak?
Wally: Igen, tényleg vak vagyok, mi van magával, süket maga?!
Dave: Igen, képzelje! Süket vagyok!
Wally: Tényleg? Igazán süket?
Dave: Igen, igen, tök süket! Na kell az állás vagy nem?

Kattints galériánkra, és megmutatunk 10 érdekességet a Vaklármáról, amiről talán nem is hallottál!

Az InStyle Men írása.