5 dolog, amit mindenki rosszul tud Jézusról

Borítókép: 5 dolog, amit mindenki rosszul tud Jézusról Forrás: pexels/Pixabay
Talán nincs olyan történelmi személyiség, akiről többet beszélnénk a hétköznapok során, mégis döbbenetesen keveset tudunk róla. A helyzetet bonyolítja, hogy amit biztosnak hiszünk, gyakran még az is tévedés.

Ez a cikk az ÉVA Magazin 2023-as Advent különszámában jelent meg először 5 dolog, amit mindenki rosszul tud Jézusról címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

„JÉZUS BETLEHEMBEN SZÜLETETT.”

Az első keresztények nem foglalkoztak Jézus gyermekkorával. Ez az időszak feltűnően hiányzik a róla szóló korai dokumentumokból. Ám ahogy a kereszténység terjedt, egyre nagyobb lett az érdeklődés nemcsak Jézus tanítása, de személye iránt is. Követői ezért megpróbálták kitölteni az életrajzában tátongó lyukakat, de úgy, hogy közben életét és küldetését összhangba hozzák a héber szentírások messiásról szóló próféciáival. Az egyik ezek közül, amit megpróbáltak beépíteni Jézus életrajzába, Mikeás prófétához kapcsolódik, aki azt mondta: „De te, Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett.” (Mikeás könyve, 5:1) Volt azonban egy kis gond. Jézust követői „názáretinek” hívták, mert egész családja ebben a városban élt, de ez a név akkoriban annyira elterjedt volt, hogy lehetetlen lett volna megmondani, hogy tényleg róla van szó.

Lukács evangélista írt először arról, hogy József, Jézus apja, Betlehemből származott és egy népszámlálás miatt kellett hazautaznia ősei otthonába. Terhes felesége természetesen vele tartott, és ott adott életet gyermeküknek, így beteljesedett a prófécia. Ezzel a bizonyos népszámlálásos teóriával azonban több gond van. Egyrészt nem Krisztus születési évében volt, hanem hat évvel később. Másrészt csak Júdeára, Szamáriára és Idumeára terjedt ki – Galileára nem, ahol Jézus családja élt. A legfőbb ok azonban, amiért az egész badarság, hogy a népszámlálás célja mindig is az volt, hogy összeírják egy adott hely adófizetőit. Mivel mindenkinek ott kellett adót fizetnie, ahol élt, és nem ahol született, semmi értelme nem lett volna az embereket hazaküldeni a szülőhelyükre, ezért ez soha nem is történt meg.

„JÉZUS EGYKE VOLT”

A hivatalos tanítások szerint Jézusnak nem voltak testvérei, mert Mária örökké szűz maradt. Szigorúan véve azonban a Biblia szövege épp ennek az ellenkezőjét állítja: „József nem ismerte meg Máriát, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta” (Máté 1:25). Ebben a mondatban a „míg” szó azt sugallja, hogy Jézus születése után elhálták a házasságot.

Forrás: pexels/MART Production
Ezt támasztja alá az is, hogy a Biblia több helyen is említést tesz Jézus testvéreiről. Márk apostol ezt írja: „Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” (Márk 6:3)

Bár ebből a mondatból nem tudjuk meg sem a nővéreknek a számát, sem a nevét, egyértelmű, hogy Jézus egy népes családból származott. Ráadásul nem ez az egyetlen hely, ahol Jézus testvéreit megemlítik. Pál apostol galatákhoz írt levelében így ír: „Három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.” (Gal 1:18-19) A testvérek említésének problémáját a hivatalos egyházi magyarázat azzal próbálja feloldani, hogy a szentírásban használt görög szó, az „adelphoi” jelentheti azt is, hogy „mostohatestvérek”. Ezért van az, hogy Józsefet a festményeken rendszeresen jóval idősebbnek ábrázolják, mint Máriát, mert egy legenda szerint korábban volt már egy olyan házassága, amiből gyerekei születtek, és élemedett kora a magyarázat arra is, hogy miért nem hálta el a frigyet fiatal feleségével. Ennek azonban ellentmond, hogy az „adelphoi” szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „egy méhből származó”, és a Biblia sehol nem említi, hogy József özvegy lett volna. Tehát ha szigorúan a Szentírásból indulunk ki, és azt tekintjük az igaz forrásnak, akkor el kell fogadnunk: Jézusnak bizony voltak testvérei.

„JÉZUS EGY PAJTÁBAN SZÜLETETT”

Lukács evangéliuma egyértelműnek tűnik: „Mária a gyermeket bepólyálta és a jászolba fektette, mert a fogadóban nem volt hely számukra.” (Lk 2:7) Ebből ered a mindenki által ismert jelenet, hogy Mária és József kétségbeesetten járják a betlehemi fogadókat, és mivel egyikben sincs már hely számukra, Mária a fogadó mögötti istállóban ad életet fiának, juhokkal és tehenekkel körbevéve.

Mindez azonban egy tévedés eredménye, ami onnan ered, hogy a Biblia első fordítóinak fogalmuk se volt arról, hogyan is nézett ki egy korabeli betlehemi otthon. Amikor Lukács 2:7 azt mondja, hogy „nem volt hely számukra a fogadóban”, a „kataluma” szót használja, ami a korabeli lakóházaknak egy speciális területe: az emeleti vendégszoba.

Forrás: pexels/RDNE Stock Project

Tény, hogy Jézus születése idején már léteztek fogadók, mert a rómaiak kiterjedt útrendszereket építettek, és ezek mentén rengeteg vendéglátóhely volt. Máriának és Józsefnek azonban erre nem lehetett szüksége, hiszen ők nem egy idegen helyen voltak, hanem József szülővárosában. Lehetetlen, hogy ne lett volna olyan rokon vagy ismerős, aki befogadta volna őket. A Bibliából az derül ki, hogy ez meg is történt – ám a vendégszobában, a „katalumában”, ami az emeleten helyezkedett el, nem volt hely, így a földszinten kaptak szállást: ott, ahol a raktár, a konyha és az állatok éjszakai pihenőhelye is volt. De a szülő nő nem volt egyedül – József rokonai mellette voltak és gondoskodtak róla.

„JÉZUS DECEMBER 24-ÉN SZÜLETETT”

A keresztények szerte a világon izgatottan várják a karácsony eljövetelét, és ünneplik ezen a napon a Megváltó születését – ám valójában még az egyházon belül sincs egyetértés, hogy pontosan mikor is született a kis Jézus. A katolikusok és protestánsok december 24-ére teszik ezt a napot, az ortodox keresztények pedig, akik többségben vannak Oroszországban, Görögországban és Egyiptomban, január 6-ára. A Biblia ebből a szempontból nem segít, mert nem említi meg a dátumot. A korai keresztények számára ugyanis nem Jézus születésnapja volt a fontos, hanem a húsvét, amikor vértanúhalált halt a kereszten, de legyőzte a halált és feltámadt.

Mivel az ókori emberek hittek abban, hogy a születés és a halál dátuma a híres emberek esetében megegyezik, Jézus születésnapját ekkoriban húsvétra tették. Egy idő után azonban ezen változtattak, mondván, nem a születése a csodálatos, hanem a fogantatása, ezért kivontak a dátumból kilenc hónapot. Rómában Jézus halálának évében március 24-re esett a húsvét, a keleti keresztény közösségekben azonban görög naptárat használtak, mely ugyanezt a húsvétot április 6-ra tette. Ha ezekhez a dátumokhoz hozzáadunk kilenc hónapot, máris megkapjuk a kereszténység karácsonyának két hagyományos dátumát: december 24-ét és január 6-át.

Forrás: pexels/Juan Carlos Leva

A kutatók azt feltételezik, hogy a római katolikus egyház azért választotta december 24-ét, mert aznap számos pogány fesztivált ültek Európa-szerte, köztük a legnépszerűbb a római Szaturnália fesztivál volt, amit így le lehetett cserélni Krisztus megünneplésére. A mai bibliakutatók azonban egyik dátummal sem elégedettek, mert Lukács evangéliumának első fejezetében azt olvashatjuk, hogy Gábriel arkangyal Máriát a nagynénje, Erzsébet terhességének hatodik hónapjában látogatta meg, aki épp Keresztelő Szent Jánost hordta a méhében. Erzsébet férje, Zakariás pap volt, aki papi szolgálatban állt a templomban, ezért Abija-idejét ott töltötte, ami körülbelül május közepétől június közepéig tart. Erzsébet tehát csak azután lehetett terhes, hogy a férje hazatért.

Ha kiszámoljuk Keresztelő Szent János fogantatásának és születésének idejét és ehhez hozzáadunk hat hónapot, akkor Jézus valószínűleg szeptember közepe-vége felé születhetett. Ez a dátum azért is hihetőbb, mert Lukács apostol leírja, hogy „Most ugyanazon a vidéken pásztorok éltek kint a mezőkön, és éjjel vigyáztak a nyájukra.” (Lukács 2:8) A pásztorok azonban csak tavasztól október elejéig tartják éjszaka a legelőn a juhaikat. Amikor lehűl az idő, a nyájat ólba terelik éjszakára, ahol melegben és biztonságban lehetnek, tehát a decemberi– januári dátum semmiképp nem lehet helyes.

„JÉZUST 12 APOSTOL KÖVETTE”

Hittanon kívülről meg kell tanulni a 12 apostol nevét – ám az, hogy hány apostol volt, és hogy kik is ők, nem is olyan könnyű kérdés, mert maga a Biblia összességében 22 apostolt említ meg név szerint, sőt, Lukács evangéliuma azt sugallja, hogy akár hetvenen is lehettek. A kavarodást az okozza, hogy a Szentírásban nincs éles különbségtétel a tanítványok és az apostolok között. Eredetileg tanítványnak tartottak mindenkit, aki elfogadta Jézus üzenetét, hogy kövessék őt. Apostolok pedig azok voltak, akik aktívan hirdették Krisztus igéjét. Tág értelemben véve ezért minden hívő ember Jézus tanítványa, és minden hittérítő, misszionárius egyben apostol is.

Forrás: pexels/David Dibert

A szigorúbb értelmezés szerint azonban az apostolok attól különlegesek, hogy őket Jézus választotta ki, és küldte a nagyvilágba azzal a küldetéssel, hogy prédikáljanak a tömegek előtt. De a helyzetet ez sem egyszerűsíti, mert vannak olyan apostolok, akiknek semmiféle írása nem maradt fenn, és csak a nevüket ismerjük, mint Tádé vagy Silás.

Vannak viszont olyanok is, akik bár evangéliumot is írtak, mint Márk és Lukács, még sincsenek benne az eredeti tizenkettőben. Nehéz Pál besorolása is, akit rendszerint apostolnak nevezünk, és aki több fejezetet is írt a Bibliába, ám hivatalosan mégsem tartozik a tizenkettőbe, hiszen soha nem találkozott Jézussal, mert csak annak halála után tért meg.

Junia – a női apostol

Pál apostol írja a Rómaiakhoz írott levelében, hogy: „Köszöntsétek Andronikust és Juniát, az én rokonaimat, az én fogolytársaimat, akik híresek az apostolok között, akik nálamnál is előbb voltak Krisztusban.” (16:7) Legalábbis a 16. században Károli Gáspár még így fordította le a szavait. Akkoriban senki nem vonta kétségbe, hogy a Rómaiakhoz írott levélben egy női apostolra utal a Szentírás.

A mai bibliafordításokban azonban Junia helyett már Juniász szerepel, és nem azt írják, hogy az az apostolok „között” volt híres, hanem az apostolok „körében”. Amivel finom módon azt sugallják, ő maga nem volt apostol, csak épp kedvelték őt a többi apostolok. Érdekes azonban, hogy Pál hangsúlyozza: ez a bizonyos Junia már jóval előtte is követte Krisztus tanításait, amiből arra következtethetünk, hogy akár személyesen is találkozhatott vele, tehát az sem elképzelhetetlen, hogy magától Jézustól kapta az apostoli küldetést. Nagyon is logikus ez a feltételezés, hiszen bizonyosan tudjuk, hogy Jézusnak voltak női követői, tanítványai, mert ezek közül néhányat a Biblia is említ név szerint. Ilyen Mária Magdolna is, de Lukács (8:1-3) említ egy bizonyos Johannát is, Heródes egyik főemberének a feleségét. Egy dolog azonban árulkodó: Juniát a 12. századig kivétel nélkül mindig nőként ábrázolták, csak utána vált férfivá.