Ha az élővilágra gondolunk, általában elsőre az állatok jutnak eszünkbe, pedig a növényeknek is hatalmas szerepük van a Föld ökoszisztémájában. Nemcsak az oxigéntermelésért és a szén-dioxid megkötéséért felelősek, hanem élelmet, élőhelyet és védelmet is nyújtanak számtalan más fajnak. A tudósok becslése szerint világszerte több mint félmillió növényfaj létezhet, amelyek közül jelenleg kb. 390-400 ezer ismert. A legnagyobbak ezek közül a fák, amelyekből nagyjából 73.000 fajta található a bolygónkon. A fák pedig nemcsak méretükkel, hanem élettartamukkal is különlegesnek számítanak: vannak, amelyek „csak” 30-50 évig élnek, de akadnak köztük olyan példányok, amelyek képesek túlélni több évszázadot, sőt akár évezredet is, évgyűrűikkel őrizve a múlt emlékeit.

Az erdő, amely valójában egyetlen fa

A leghosszabb életű fák közül sokan nem magányos egyedként, hanem klóntelepként élnek tovább. Ilyen például az USA Utah államában található Pando, mely első ránézésre egy hatalmas, kb. 43 hektáros nyárfaerdőnek tűnik, amelyben mintegy 47 ezer rezgőnyár (Populus tremuloides) áll. A kutatók azonban rájöttek, hogy ezek nem különálló fák, hanem egyetlen genetikai organizmus részei, mivel ugyanazon hatalmas gyökérrendszer hajtásai. A Pando becsült kora kb. 80 ezer év, de egyes tudósok szerint akár 1 millió évnél is idősebb lehet, ez teszi a világ legidősebb élőlényévé. De súlya is rekorder: a teljes tömegét 6 000 tonnára becsülik, vagyis súlyosabb, mint bármely ismert állat vagy növény az élővilágban. Hasonlóképp különleges – bár a Pando korához mérve szinte gyermeknek számít – a svédországi Old Tjikko, egy lucfenyő, amelynek gyökérsarjai már több mint 9500 éve fennmaradtak, még ha maga a látható törzs ennél jóval fiatalabb is.

De hogyan lehetséges, hogy egyes fák túlélnek több ezer évet? Titkuk részben a rendkívül lassú növekedésükben és ellenálló szerkezetükben rejlik. Az olyan fajok, mint a patagón ciprus, a tiszafa vagy a simatűjű szálkásfenyő, rendkívül sűrű és ellenálló ágrendszert és lombozatot fejlesztenek, amely védelmet nyújt számukra a kártevők és a betegségek ellen. Emellett sokszor szélsőséges, de állandó környezetben élnek – magas hegyvidékeken vagy zord klímájú területeken –, ahol kevés „versenytársuk” akad a tápanyagokért és a vízért folytatott küzdelemben.

Az alábbi galériában a korrekorder magányosan álló fákat nézheted meg: