Hans Christian Andersen egyik legismertebb és legkedveltebb meséje, a Hüvelyk Panna először 1835-ben jelent meg. A történet egy aprócska lányról szól, aki egy virágkehelyből születik, miután egy asszony régóta vágyakozik gyermekre, ám az nem adatott meg neki. Hüvelyk Panna azonban nem sokáig élvezheti „anyja” gondviselését, mert hamarosan veszélyes kalandokba keveredik: elrabolják otthonából, és előbb egy csúnya varangy akarja feleségül venni, majd egy bogár hurcolja magával, később pedig egy vakondhoz akarják kényszeríteni. A lány kalandjai közben megismerkedik egy tündérherceggel, Cornéliusszal, akivel a végén, az akadályokat leküzdve összeházasodnak, és így Hüvelyk Panna megtalálja a helyét egy boldog, neki való világban.

Mi és ki ihlette Hüvelyk Panna történetét?

Bár Andersen maga is sok saját ötletet vitt meséibe, Hüvelyk Panna története nem teljesen új keletű. Az apró emberekről szóló történetek régre nyúlnak vissza, az angol folklórban például már a 17. században létezett egy hasonló mese Tom Thumb (Hüvelyk Matyi) néven. Ennek főszereplője ugyan egy fiú volt, de hasonlóan csodaszámba menő kalandokat élt át. A mese másik inspirációs forrása Charles Perrault Le Petit Poucet (Hüvelyk Pötty) című története lehetett, amely szintén egy apró gyermekről szól, aki furfangjával legyőzi az akadályokat.

Andersen azonban egy teljesen új irányba vitte a történetet, a főhőst női karakterré alakítva, és hangsúlyt fektetve az általa átélt kalandok érzelmi aspektusaira. Ennek oka pedig az irodalomtörténészek és az Andersen-életrajzírók szerint az lehetett, hogy a meseíró a való életben is ismert egy Hüvelyk Pannát. Henriette Wulff (1808–1858) egy koppenhágai polgári család gyermeke volt, akit baráti kapcsolat fűzött Andersenhez. A lány születési rendellenességgel jött világra, törpenövésű volt, háta is púpos volt emiatt, ám a kissé riasztó külső kedves, érzékeny belsőt takart, és Henriette a leírások alapján kiváló társasági érzékkel is rendelkezett. A levelezésükből kiderül, hogy a mesemondó csodálta Henriette kedvességét, lelkének tisztaságát és életigenlését.

Henriette Wulff szomorú sorsa

Hans Christian Andersen 14 évesen hagyta el szülőotthonát, Koppenhágába költözött, hogy színész legyen. Néhány évig a Dán Királyi Színház kórusának tagja volt, ám mikor mutálni kezdett a hangja, kirakták, és ekkor fordult az irodalom felé. 1822-ben, 17 évesen látogatott el először Peter Frederik Wulff admirálishoz, aki híres volt Byron- és Shakespeare-fordításairól. Az ambíciózus Hans meg akarta mutatni neki egyik korai művét, a beszélgetésből pedig vacsorameghívás, majd barátság lett. Hans szinte családtaggá vált, még saját szobát is kapott az admirális házában, ahol bármikor meghúzhatta magát. Henriette Wulff az admirális lánya volt, így ismerkedtek meg Andersennel.

A két fiatal hamar összebarátkozott, mert Henriette is kedvelte az irodalmat. Órákig beszélgettek Andersen készülő műveiről, egyes források szerint a lány bele is szeretett a meseíróba, de érzelmei viszonzatlanul maradtak, Andersen testvérként szerette a mások által gyakran csúfolt lányt. Mivel Henriette egészsége egyre romlott, családja úgy vélte, hogy a melegebb klíma jót tenne neki, és 1834-ben Olaszországba költött. Innentől kezdve leveleken tartották a kapcsolatot Andersennel, és ezek közül rengeteg fennmaradt az utókor számára. A levelekből is kitűnik, hogy Hans mennyire csodált a lányt, aki testi fogyatékossága ellenére is igyekezett teljes életét élni, határozott és független személyiség volt. Az életben azonban nem adatott meg neki az igazi beteljesülés és a szerelem, ezért Hüvelyk Panna történetét kifejezetten boldogra kanyarította Andersen.

Szülei halála után Henriette bátyjával utazgatott, ám testvére a trópusokon elhunyt sárgalázban, és ez nagy traumát jelentett húga számára, akinek egyedül, idegen országban kellett eltemetnie. 1858-ban az Austria gőzhajóval indult Amerikába, hogy meglátogatassa másik testvérét, ám a gőzhajón tűz ütött ki, és 471 utas, köztük Henriette is szörnyet halt. A tragikus hír annyira megrázta Andersent, hogy naplójában arról írt, úgy érzi, mindjárt elveszti az eszét, folyton erre gondol, és majdnem beleőrül a maró bánatba. A meseíró a beszámolók szerint ettől kezdve élete végéig rettegett a tűztől és a vízbe fulladástól, emiatt állítólag mindig magánál hordott utazásai során egy kötelet, hogy tűz esetén az ablakon keresztül tudjon menekülni.

bár a Hüvelyk pannának nem csak a mozis verziója happy end, sok Disney-mese eredetije meglepően félelmetes: