A mesterséges intelligencia, és szolgálólánya, a ChatGPT nem örvend maradéktalan tiszteletnek, sok millióan kívánják a pokolba, s még azok sem szeretik szívből, akiknek komoly segítségére van. Egyvalamit szerencsére biztosan nem tud: kreatívnak lenni, hálistennek, tegyük hozzá. Régóta szórakozunk azzal, hogy tesztelgetjük nemlétező lírai vénáját, s most úgy döntöttünk, néhány gyöngyszemet megosztunk az olvasókkal is. Versek tehát a legkülönfélébb témakörökben a haláltól a gyerekverseken át a szerelemig, sőt a mesterséges intelligenciáról is megírattuk a tutit. A költő: ChatGPT.

Kezdjük a bökverssel, ami rövid, tömör, gyakran kétsoros, gunyoros vers, és általában valaki kárára születik.

A ChatGPT kérésünkre (Írj egy bökverset!) lényeglátó módon a következőt alkotta:

Bök, bök, bök, nem áll meg,
Bököm, míg a világ nem elég,
Bököm a fát, bököm a követ,
Bököm a szomszédot, ha meglep!

Bök, bök, bök, nem fáj,
Mert a bökés mindig jó, ha vár,
Bököm a napot, bököm a holdat,
Bököm a széllel a fellegeket.

Bök, bök, bök, holnap is,
Bökni jó, hát csináljuk, hisz,
Mert a bökés édes titok,
Tedd meg, s nevess, ha van egy jó bok!

A ChatGPT szerelmes verse:

Mikor a nap sugara simogatja bőröd,
És a szél hajadba fűzi titkos szavát,
A szívem csillagként ragyog az égen,
Mert benned találtam meg a boldogságot már.

A szemem tükre lett a lelkednek,
Melyben minden álom valóra válik,
A karjaid közt a világ megszűnik,
Csak te és én, s minden más eltűnik.

Szerelmed lángja táncol szívemben,
Minden érintésed csodát hoz el,
Veled létezem, veled szeretem,
Mert nélküled az élet csak üres tél.

Szerelmem, neked adom mindenemet,
Az örök pillanatok szárnyán szállok,
Mert a világ legszebb ajándéka,
Ha veled lehetek, ha te vagy a vágyam.

A ChatGPT politikai költészete:

Politika, mint árnyék, mely mindent beborít,
A hatalom csillog, de sokszor elfeledni a népet,
Szavak, ígéretek, holnapra elfelejtve,
De a fájdalom, a csalódás, mindig itt marad éppen.

A kormány székében ülők megfontoltan néznek,
De mi marad nekünk, akik csak nézők leszünk?
Álmok a változásról, de a valóság más,
A szavazatunk egy évre szóló, elfeledett vásár.

Többé már nem elég csak beszélni,
A tetteknek kell jönni, nem csak a szónak,
A nép szíve dobog, de hallgatják a hazugságokat,
A demokrácia miért is, ha nem mi vagyunk az alapok?

A jövőnk nem ígérhetünk másnak,
De együtt talán változtathatunk,
Egy új remény, egy új irány,
Az igazság, nem lehet örök titok a fátylon túl.

Képesek vagyunk változni, ha elég bátrak vagyunk,
És talán egyszer mi irányítunk, nem ők,
De ma, és holnap, csak egyet kérek,
Halljuk meg a nép hangját, ne hagyjuk elveszni az igéretet.

A ChatGPT tájverse:

A dombok halkan suttognak a szélben,
Zöld pázsiton fekszik a napfény,
Fák árnyéka játszik a fűben,
S a patak csobog, titkos zenét énekel.

A hegyek mélyéből felszáll a köd,
Tavasz illatát hozza a levegő,
A madarak táncot járnak az ágakon,
S a rét virágai a napra kacsintanak.

A folyó tükrében az ég tükröződik,
Békésen ringatózik a világ,
A táj csendes, mint egy álom,
Mely örökké itt marad, mihelyt rálelsz.

A nap lemenőben, lángolva festi az eget,
A fák sziluettjei titkokat súgnak,
A táj örök, a szívben nyomot hagy,
Mint egy festmény, melyet sosem felejtesz el.

Galériánkban rácsodálkozhatsz a ChatGPT más témákban alkotott "csodás" műveire!